Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TOLLTÉPÉS

TOLLTÉPÉS

Nimfapapagájoknál tolltépést alapvetően 3 csoportba tudjuk osztani, gyakorisági sorrend alapján:

 fiókák tollainak tépése a szülők által

 felnőtt madarak tollainak tépése fajtársuk/párjuk által

 felnőtt madarak tollainak tépése saját maguk által

 

FIÓKÁK TOLLAINAK TÉPÉSE A SZÜLŐK ÁLTAL

Az ember nem is gondolná, de a nimfapapagájoknál fordul elő leggyakrabban a fiókák tollainak a tépése. Számtalan oka lehet ennek a jelenségnek, azonban mindig figyelemfelhívónak kell lennie, hogy valami nincs rendben a költés során, ezért intézkednünk kell.

A leggyakoribb ok az ásványianyag hiány. A madarak szervezete, ásványianyag készlete jelentősen terhelődik költés során, a kalciumot a tojáshéj felépítéséhez csontraktárjaikból vonják el, azonban ezt folyamatosan pótolni kell. A kalcium mellett másik jelentős ásványianyag a foszfor, ami ugyan a magvakban nagy mennyiségben előfordul, azonban nem megfelelő arány esetén a felszívódás korlátozódik. A szervezetben történő hasznosuláshoz roppant fontos a különböző ásványianyagok, nyomelemek, vitaminok megfelelő aránya, ennek hiányában hiánybetegség alakul ki. A felnőtt madarak hiányukat különböző kényszercselekedetekkel igyekeznek pótolni, ez lehet a tojások felevése, a fiókák tollainak, tokjainak tépése. A jelenséget megelőzéssel lehet kezelni, aminek fontos része még a költés előtt a megfelelő ásványianyagokkal történő feltöltése a madaraknak, mely végig az egész költési időszak alatt történő adagolását nem tudjuk elkerülni. Leggyakoribb kiegészítők: szépiacsont, „csőrkoptató”, gritt, kagylóőrlemény, hőkezelt, porrá tört tojáshéj, gyári premixek (pl.: ÁP17).

҉ Személyes tapasztalatom: Madaraim előtt mindig van egy etetőtálnyi gritt, melyet 1:1 arányban keverek ÁP17el. Költés előtt, beindításhoz adagolt lágyeleséget szintén megszórom egy csipetnyi ÁP17el, természetesen a tálkában ad libitum elérhető számukra. Fiókanevelés során a lágyeleséghez rendszeresen adom ezt a premixet, amivel még naponta egyszer a magvakat is beszórom enyhén. Egy-egy fészekalj nevelése során a tálban található keverék, mely űrtartalma 2dl, elfogy.

A fiókák tépésének második leggyakoribb oka az odúból történő kiűzése, mely a már tollas, kirepülés előtt álló fiókáknál tapasztalható. Messze nem fordul elő olyan gyakran ez a jelenség, mint az ásványianyag hiánya okozta tolltépés, mivel a nimfák nagy része probléma nélkül elkezdi már akkor lerakni a következő tojásokat, mikor a kicsik még odúlakók. Néhány tojó esetén azonban előfordul, hogy a fiókákat így próbálja idő előtt kitessékelni az odúból. Ilyenkor legegyszerűbb módja a fiókák kivétele az odúból, majd egy tálkába lerakni a volier földjére. Ilyenkor a szülők még rendszerint probléma nélkül etetik, azonban ha továbbra is tapasztalható a szülők agresszív viselkedése a kicsikkel szemben, egy nagyobb rácstávolságú kalitkába helyezve a kicsiket a volieren belül, a szülők tovább tudják még etetni. Sajnos szintén egyre gyakoribb jelenség a szokásból/pszichés eredetű tolltépése a kicsiknek, amikor a felső kettő típus során felsorolt óvintézkedések sem segítenek, hanem minden fészekaljnál tépik a kicsik tollait. Amondó vagyok, hogy 3 esélyt minden madár megérdemel, így ha a 3. fészekaljnál is tapasztaljuk a kicsik tollainak tépését, a pár vonjuk ki a tenyésztésből és tartsuk kizárólag kedvencként!

 

FELNŐTT MADARAK EGYMÁS TOLLAINAK TÉPÉSE

Szintén gyakori jelenségnek számít, mely még a legharmonizálóbb szülőpároknál is előfordulhat. A jelenség fő oka az esetek nagy részében a hímek, melyek a párjuknak a fejtollait fejvakarászás közben kitépik. Ilyenkor a tojók felsikítását tapasztalhatjuk, de zömmel nagyobb ellenállás nem várható el tőlük, így krónikus esetben akár teljesen kopasz fejű tojóval is találkozhatunk.

Oka szintén sokrétegű lehet, hátterében lehet ásványianyag hiány (ÁP17 adagolását elkezdeni), illetve pszichés eredetű, elégedetlenség, frusztráltság, nem harmonizáló pár, vagy szimplán rossz berögzült szokás. Az esetek nagy részében ezek a hímek a fiókákat is kopasztják!

҉ Saját tapasztalat: Sajnos a tojócsere az esetek nagy részében nem segít, a hím az új tojónál is folytatni fogja a fejtollak tépését, amennyiben szokás okozza. Ezeket a hímeket nem kell ettől még egyedül tartani, csak ezzel a jelenséggel élni kell, tenyésztést viszont hagyjuk.

 

FELNŐTT MADARAK SAJÁT TOLLAINAK TÉPÉSE

A nimfák már probléma nélkül elérik azt az értelmi szintet, mely során előfordulhat a frusztrációból, elégedetlenségből adódó, úgymond pszichés eredetű tolltépés, mely hátterében gyakran kicsi ketrec, mozgáshiány, magány, unalom áll.

 Azonban minden esetben, mikor tapasztalunk tolltépést nimfáinknál, állategészségügyi problémára kell gondolnunk! A tolltépés nem betegség, hanem tünet, mely mögött számtalan betegség állhat, ezért egy alapos szakállatorvosi kivizsgálást nem tudjuk elkerülni. Ha minden eredmény negatív és a madár egészségesnek lett diagnosztizálva, akkor pszichés okokra gondolhatunk.

 

Főbb egészségügyi problémák, melyek tolltépést okozhatnak:

 elhízás

 monoton, egyoldalú takarmányozás, túl olajos eleség

 parazitózos (bélférgesség, tetvesség, protozoák)

 bőrfertőzés, ekcéma

 tollciszta

 aszpergilózis, egyéb gombás fertőzés

 mérgezés, elsősorban fém, vegyszer, gyógyszer, gombatoxin

 szervi elváltozás (máj, vese, hasnyálmirigy)

 hormonális problémák (pajzsmirigy!)

 

҉ Személyes tapasztalatom: kedvencként tartott nimfáknál nagyon gyakoriak a máj zsíros elfajulása, mely oka a nem megfelelő takarmányozás (túl sok napraforgó, egyoldalú etetés, embernek szánt csemegék adása), illetve korábbi mérgezés (növény, vegyszer, fém). A máj zsíros elfajulása során a madarak mája törékennyé válik, megnagyobbodik, amit röntgenfelvételen jól látható. Nem mindig jár funkcionális zavarokkal, a tolltépés oka gyakran a máj megnagyobbodása következtében a májburok feszülése okozta fájdalom. Ilyenkor az esetek zömében a szárnyak alatt a törzsön tapasztalhatunk tolltépést, mely átvándorol a has irányába. Krónikus esetben az elfajult májsejtek elhalása következtében a májban megszaporodik a kötőszövet, hegessé válik, a keletkezett új májsejtek rendezetlenül alakulnak, kialakul a cirrózis, mely során a máj zsugorodik. Ilyenkor funkcionális elváltozásokat is tapasztalhatunk, a madár ürüléke elváltozik, a tolltépés erősödik, mert a máj méregtelenítő funkciója csökken, emellett tapasztalhatunk görcsöket, kómatózus állapotot a halál beálltáig. A máj gyógyítása elsősorban a kiegészítő, támogató terápián nyugszik. Számtalan méregtelenítést, májat támogató állatgyógyászati gyógyszert lehet ma már a forgalomban kapni, mely rendszeres adásával esélyt adhatunk madarainknak. Amit én szoktam alkalmazni: máriatövis mag, mely szilimarinban, szilibininben gazdag. Ha magot nem tudunk szerezni, kaphatók patikákban szilimarin tartalmú kapszulák, mely tartalmát szórhatjuk gyümölcsökre, zöldségekre, melyet a madár egyszerre megeszik. Fontos a fehérjében szegény diéta, mert a fehérjéből keletkező ammóniát a szervezete nem tudja megfelelően lebontani, ami görcsöket, halált okozhat! Ezenkívül nagyon jó, normális esetben állatok intravénás infúziózására alkalmazott készítmény a Duphalyte, mely ásványianyagokban, vitaminokban, glükózban, aminosavaknak gazdag. Ezt itathatjuk kúraszerűen, nálunk bevállt.

Minden esetben a megelőzésre kell törekedni, mert a gyógykezelés nagyon nehéz lehet. Igyekezzünk madarainkat megfelelően, változatosan takarmányozni, röptetéskor fokozottan ügyelni, ne férjen semmi, számára veszélyes tárgyhoz, növényhez, megfelelően nagy ketrecben, minimum párban tartsuk, megfelelő elfoglaltságok, rágcsálnivalók mellett, emellett fokozatosan ügyeljünk az ásványianyagok pótlására!