Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEK

2015.09.20

GOMBÁK    

Akárcsak az emlősöket, madarainkat is számtalan gombás fertőzés támadhatja meg, azonban mégis 3 nemzetséget kell elsőkörben kiemelni, mely a legfontosabbak a madaraink egészségvédelme érdekében.

Aszpergillózis, avagy a legismertebb betegség papagájaink körében, mely tüdőpenészesedést okoz. Az Aspergillus sp. elsőkörben takarmány útján kerül madaraink szervezetében. A magvakon, melyek állatok takarmányozására szánnak, nem történik egységes vizsgálat a penészgombák irányában, holott nem csak kedvenc madaraink, hanem haszonállataink egészségét, és ez által a mi egészségünket is jelentősen veszélyeztetik. Az Aspergillus fajok másodlagos anyagcserefolyamataik révén mikotoxinokat termelnek, melyek elsőkörben a szervek működését károsítják, daganatokat okoznak. Madaraink számára azonban mégsem elsőkörben a mikotoxinok azok, melyek leggyakrabban okoznak problémát, hanem a takarmánymagvak felszínén található penészgomba-spórák belégzése, melyek letapadnak a nyálkahártyákon, a légcsőkapillárisokon, légzsákokon, ahol gombatelepeket növesztenek, csökkentve a légzési felületet, adott esetben fulladást okozva. Súlyos fertőzés során a penészesedés nem csak a hörgőkre, légcsőre, légzőapparátusra terjed ki, hanem bizony más szerveket is megtámadhat (máj, vese, szív stb.), károsítva ezzel működésüket. Az aszpergillózis elsőkörben zárt térben tartott trópusi papagájokon fordul elő, leggyakrabban amazonpapagájokon, jákópapagájokon, arákon stb., mivel ezeknek a madaraknak az élettere magas páratartalmat igényel (60% felett), amit lakásban tartott madaraknál nem nagyon megoldható. Az alacsony páratartalom irritálja a nyálkahártyát, ezáltal azok védekezőképessége csökken, fogékonyabbá teszik az állatot a gombás fertőzésre. A fertőzés kialakulásához immundeficítek (vitaminhiány, vírusfertőzés, szervi elégtelenség), ill. helytelen takarmányozás (földimogyoró, egyoldalú, ellenőrizetlen mageleség) is hozzájárul. Nimfapapagájok, mivel alapvetően száraz területekről is származnak, és eleségükben nem szerepel az erősen fertőzött földimogyoró, sokkal ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. Azonban globális felmelegedés miatt hazánkban is előfordul már természetes közegben az Aspergillus gombák, így sajnos hazai termesztésű magvakon is egyre gyakrabban előfordulnak ezek a penészgomba fajok. Talán ezzel is magyarázható, hogy egyre több nimfapapagájnál találnak aszpergillózist. Az aszpergillózis eleinte atipikus tüneteket produkál, a madár lustább, kevesebbet repül, kis mozgás hatására hamarabb elfárad, előrehaladott fertőzés esetén már tátogás, nehezített légzés, fulldoklás, ami a madár életébe kerül. Az aszpergillózis nagyon nehezen kezelhető, érdemi gyógyulást még korai fázisban érhető el, azonban a penészgomba fertőzöttséget gyógyító, úgynevezett antimikotikum szerek súlyosan terhelhetik az a szervezetet, károsítják a májat. Mint a legtöbb betegséget, az aszpergillózis is elsősorban megelőzni könnyebb, mint kezelni. Megfelelő takarmányozás – tiszta, minőségi, jó esetben bevizsgált magvak, sok mozgás (minél többet repül a madár, annál jobban átszellőzik az egész légzőapparátusa) – valamint megfelelő levegőztetés, legjobb esetben kerti elhelyezés.

Másik aránylag gyakran előforduló gombás fertőzés a candidiosis, melyet Candida fajok okozzák. Elsőkörben emésztőrendszert támadják meg, emésztési zavarokat okozva. Higiéniai problémák és helytelen takarmányozás növeli a betegség kialakulásának kockázatát, elsőskörben A-vitamin hiánynál, valamint veseproblémáknál fordul elő fokozottan. A gombák kifejezetten szeretik a cukorban gazdag területeket, ezért a sok gyümölcsöt fogyasztó madaraknál nagyobb eséllyel fordulnak elő. Jellegzetes tünet a begygyulladáséval megegyező, gyakori a hányás, nyáladzás, a madár gyorsan kiszárad. Gyógyulása kétes.

Egyre gyakrabban előforduló megbetegedés a Going-light-szindróma, avagy amegabakteriózis, melyről régebben úgy vélték, hogy baktérium okozza, azonban ma már tisztázott, hogy a betegség hátterében Macrohabdus ornithogaster nevű gomba szerepel. A gomba elsőkörben a begyet és a mirigyes gyomrot támadja meg, méghozzá elzárja a mirigyek kivezetőnyílásait, ezáltal azok elfajulnak, és az emésztés károsodik. Az emésztetlen magvak mellett a röntgenen tágult mirigyes gyomor látható (diagnosztikai szempontból nehézséget okoz a PDD-től való elkülönítés!). Gyakran a zúzógyomor és a mirigyesgyomor közötti átmenet nagyon vékony a nyálkahártyák megvastagodása miatt, ami akadályozhatja a takarmány tovajutását. Klinikailag a madarak kedvetlenek, apatikusak, gyakran hánynak, zöldes hasmenésükben emésztetlen magvak találhatók. Jó étvágyú madaraknál ettől függetlenül gyakran előfordul, hogy lefogynak. Diagnózist röntgennel és bélsárvizsgálattal, valamint begyfal lenyomattal lehetséges. Kezelés antimikotikummal lehetséges, mely mellett az itatóvíz savanyítása, és könnyen emészthető takarmány kínálása szükséges. Mivel a gombák kifejezetten szeretik a szénhidrátban dús eleséget, ezért gyümölcsöt ne adjunk madarainknak. A kezelés során elérhetjük a klinikai gyógyulást, azonban a szervezetből abszolút kiírtani a kórokozót nem vagy csak ritkán lehetséges, ezért gyakori, hogy az állatokat életük végéig kell kúrálni.