Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CINKMÉRGEZÉS

2015.07.26

CINKMÉRGEZÉS

 

Ez a téma meglehetősen elhanyagolt a papagájtartást és egészségvédelmet illetően, pedig kifejezetten nagy jelentőséggel bír!

 

Mit kell tudni a cinkről?

A cink egy nélkülözhetetlen, úgynevezett esszenciális nyomelem, melyet a szervezet nem tud önmaga előállítani, így külső forrásból – takarmányból – pótolja azt. A cink a legtöbb anyagcserefolyamatban fontos szerepet játszik, így a fehérje- és zsíranyagcsereforgalomban, valamint fontos szerepet játszik a szaporodásban, a csontfejlődésben, tollazat felépítésében, a sebgyógyulásban, fertőzések leküzdésében stb.

Cinkhiány alapvetően nagyon ritkán előforduló probléma, mivel változatos, teljes értékű és kiegyenlített takarmányozás során az állat a takarmányból fel tudja venni a szervezetének szükséges cinkmennyiséget. Azonban felszívódási zavarok, egyes ásványi anyagok vagy nyomelemek túlzott mértékű adása (kalcium, vas, réz) csökkentik vagy akár teljesen gátolhatják a cink felszívódását, így hiánybetegségek alakulnak ki (Csak megfelelő arányban tudnak ideálisan felszívódni a nyomelemek, ha valamiből több van, mint az ideális, akkor a másik nyomelem felszívódása károsodik. Így cinkhiányt okozhat a sok kalcium, ugyanakkor a cinkmérgezéskor tapasztalhatók a kalcium, réz, valamint vashiány tünetei). A cinkhiány jellegzetes tünetei a csontfejlődési zavar, vedlési problémák, tollazat minőségének romlása, terméketlenség, embriók korai elhullása, sebek lassú gyógyulása, immunrendszer gyengülése, így fogékonnyá válása különböző fertőzésekkel szemben.

Magas cinkkoncentrációval rendelkező takarmányok közé tartoznak a gabonanövények (pl.: kölesek, búza, zab), hüvelyesek, sörélesztő.   

 

Cink túlzott felvétele – cinkmérgezés

A cinkmérgezésben megbetegedett papagájok száma sajnálatos módon egyre csak növekszik, amióta a szakemberek felfedezték ezt a problémát és tudatosan vizsgálják a beteg állatokat cinkmérgezésre is.

Azonban hogyan alakul ki a cinkmérgezés?

A cinkmérgezés leggyakoribb oka a tartási körülményekben keresendő. A papagájok ketrece ma az esetek túlnyomó zömében horganyzott, galvanizált rácsozatból áll, ami a fő forrása a megbetegedésnek. A papagájok kifejezetten szeretnek mászkálni a kalitkák, volierek rácsán, csőrükkel kapaszkodva a rácson, valamint unalmukban a rácsozat nyaldosásával a rácsozatról kisebb-nagyobb mennyiségben cink juthat a szervezetükbe.

 

Lehetséges cinkforrások:

  • rácsozat, különös tekintettel a cink-oxidra (fehér rozsda) és a „cink-orr”-ra
  • papagájjátékok karabinere, drótja
  • csengők, harangok
  • láncok
  • képkeretek, egyéb fém tárgyak
  • falfestékek
  • víz (vízvezetékek állapota?)
  • gyűrű
  • tehát konkrétan minden, ami fémből van

A cinkszemcsék lenyelve a gyomorban feloldódnak, a gyomorsavval reagálva cink-klorid keletkezik, mely kifejezetten irritálja a nyálkahártyákat, így a gyomor nyálkahártyáját is (öklendezés, hányás, gyomorfekély). A cink szabad formájában sajnos nem tud leépülni a szervezetben, nem tud kiürülni. 

A cinkmérgezésnek két formája létezik: akut és krónikus.

 

AKUT CINKMÉRGEZÉS

Az akut cinkmérgezés során az állat rövid idő alatt nagy mennyiségű cinket vesz magához. Ez esetben a tünetek kifejezettek, nehézfém-mérgezés egyéb eseteihez hasonlóak.

 

KRÓNIKUS CINKMÉRGEZÉS

Krónikus cinkmérgezés során az állat kis mennyiséget vesz magához tartósan, így a mérgezés hosszú hónapok-évek során alakul ki. Diagnosztikai nehézség, hogy a tünetek nem specifikusak.

TÜNETEK

bágyadtság, kedvetlenség, gyomor-bél problémák, hasmenés (lehet zöld, de akár véres is), öklendezés, ezáltal jelentős fogyás, központi idegrendszeri tünetek (görcsök, rángások, bénulások, ferdefejtartás, egyensúlyzavarok, vakság), vese, valamint májműködési zavarok, ennek következtében fokozott vízfelvétel és ürítés (polyuria, polydipsia), végül heveny légszomj, keringés összeomlás, és halál

kedvetlenség, lustaság, ürülék sokszor változik (a húgysav vízszerűvé válik, ami utal a vesék, máj működésének károsodására), gyengeség, borzoltság, matt, kopottas tollazat, esetleg színezetváltozás (májproblémára utalhat), tolltépés, betegeskedés – immunrendszer gyengülése miatt fogékony bármilyen fertőzéssel szemben, öklendezés, lesoványodás, halál.

Nem kell minden tünetnek és főleg egyszerre jelentkeznie ahhoz, hogy a madár krónikus cinkmérgezésben szenvedjen. 

DIAGNÓZIS

specifikus tünetek, a röntgen, valamint a vérvétel!

Röntgenfelvételen a lenyelt fémrészek radiodenz árnyékot adnak, melyek sokszor a mirigyes, illetve a zúzógyomorban találhatók, emellett feltűnően kitágult a mirigyesgyomor.

Vérvizsgálatok során a cinkionok mennyiségét, valamint biokémiai vizsgálatokkal az egyes szervek – elsősorban a máj, vese, hasnyálmirigy – károsodásának mértékét is meghatározzák.

nincsenek specifikus tünetek, sokszor a kezelés az épp aktuális fertőzésre szorítkozik, míg a cinkmérgezés a háttérben marad és tovább károsít. Ma már sokszor nézik a vér cinkszintjét is, így kizárható vagy épp megerősíthető egy a háttérben zajló cinkmérgezés. Röntgenen csupán a máj megnagyobbodása, valamint a mirigyes gyomor kitágulását látni, ami szintén nem specifikus a mérgezésre. 

KEZELÉS

Cinkmérgezés csak egy esetben gyógyítható: ha azonnal kezeljük. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a Ca-EDTA, mely komplexet képez a cinkionokkal, így a madár szervezete ki tudja választani azt. A kezelés hosszadalmas, költséges és sokszor kórházi elhelyezést igényel, és így sem biztos, hogy a madár teljesen meggyógyul valaha is. A problémát az emelkedett cinkérték okozta szervi károsodások jelentik, elsősorban a máj és a vese károsodása, ami kezelése akár hónapokat is igénybe vehet. Mindenképpen csak szakállatorvossal vizsgáltassuk ki beteg madarainkat és kérjük vérvétel esetén cinkérték meghatározást, valamint röntgent!

 

Nem olyan könnyű eldönteni, hogy pontosan honnan, melyik értéktől tekintjük a cink mennyiségét mérgezőnek, toxikusnak, mivel a határérték nem csak fajonként, de szakirodalomként is változik. Alapvetően a 2ppm alatt tekinthető normális értéknek, 3ppm pedig az a határ, amikor mérgezésről beszélhetünk – a legtöbb faj esetén! Azonban a kakaduk általánosságban magasabb cinkkoncentrációval rendelkeznek egy tanulmány szerint, klinikailag egészséges állatokban 3,41ppm cinkkoncentrációt is mértek! Azonban, hogy lássuk mennyire változik ez egyedenként, voltak olyan kakaduk is, akik 3ppm értéknél előrehaladott akut cinkmérgezésre utaló tüneteket produkáltak!

Megelőzés

Sajnos az egyetlen megoldás a cinktartalmú rácsozat kerülése. Külföldön a nemesacél rácsozatot tekintik az egyetlen alternatívának, azonban nehéz beszerzése és főleg magas költsége miatt, nem könnyen kivitelezhető.

Ügyeljünk mindenképpen arra, hogy madarainknak megfelelően nagy voliereket biztosítsunk, ahol ne a mászás legyen a fő mozgástípusa, hanem a repülés.

A rácsozat épségére mindig ügyeljünk – fehér rozsda, kiugró fém bütykök (cinkorr) esetén a rácsozat cseréje erősen ajánlott. Sajnálatos módon a fehér rozsda előfordulását növeli a magas páratartalom, nedvesség, azonban mivel ezek az állatok zömmel trópusi állatok, így ez sajnos elkerülhetetlen.

A papagájok napi szintű lefoglalása szintén kiemelten fontos, hiszen megfelelő rágcsálnivaló ágakkal, gallyakkal a madár nem a rácsozatot, ill. a számára elérhető csavarokkal, drótokkal, láncokkal stb. fog játszani. Kerüljük a csengős, drótos részt is tartalmazó papagájjátékokat, ne rakjunk be nekik láncot játéknak, ne helyezzünk közelébe feleslegesen fém tárgyakat, valamint az etetőket nemesacél fémetetőkre, üvegre vagy műanyagokra cseréljük!

Mindenképpen fontos a madarak folyamatos vizsgálata, apró kis tünetnél alapos állatorvosi kivizsgálás ajánlott, emellett évente egyszer teljeskörű vérvizsgálat, röntgenvizsgálat erősen ajánlott, nem csak a cinkmérgezés miatt!

A legtöbb betegség csak akkor gyógyítható, hogyha időben elkapják! Na de ha a madár már tüneteket mutat prédaállatként, akkor számítanunk kell már előrehaladott folyamatra, maradandó károsodásokra. Így itt is a megelőzés fontosabb, azon legyen a hangsúly!