Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HELYES TARTÁS

NIMFAPAPAGÁJOK TARTÁS

            BESZERZÉS

Nagyon sokan szaporítják a nimfapapagájokat, azonban igazán tenyészteni kevesen teszik. Nehéz jó tenyésztőt találni, aki tényleg a madarai igényeit tartja szem előtt és nem a belőlük származó profitot. Mégis azt mondom, amennyiben lehetőségünk van rá, közvetlenül tenyésztőtől vásároljunk nimfapapagájokat! A tenyésztőnél vásárolt madárról jó esetben megtudhatjuk a származását, a kelési idejét, megtekinthetjük a szülőket, az eddigi tartási helyet, a többi madarak állapotát. Csak ebből már sok minden kiderül, hiszen egészséges madarat csak jól tartott, megfelelő körülmények között élő, rendesen ellátott állományból tudunk vásárolni.

Állatkereskedésekkel, börzékkel pontosan ennek az ellentéte a probléma. Nem tudjuk a madarak honnan jönnek, kik voltak a felmenői, hogy van az állomány tartva, takarmányozva, hogy állnak egészségügyileg, és sajnos sokan bármit mondhatnak az állatokról, ha az állományt nem látjuk! A gond ezekkel a helyekkel a fertőzésveszély, sok madár, sok állat, különböző helyekről mindenféle karantén nélkül össze vannak zárva (nem kell ahhoz egy kalitkában lenniük, hogy elkapják egymástól a betegségeket), és elég egy beteges, gyengébb állat, madár ahhoz, hogy az egész állomány egészségügyileg kockázatossá váljon vásárlás szempontjából.

Igyekezzünk csak egészséges madarat vásárolni, ehhez viszont nem elég az adott példány egészségi állapotát figyelembe venni, hanem a társait is! A madarak prédaállatok, tünetrejtők, így lehet egy madár úgy is beteg, hogy egészségesnek néz ki! Ha a többi madár is egészségesnek néz ki, nincs hasmenésre, tolltépésre, borzoltságra, gubbasztásra, légúti betegségekre utaló tünet, akkor jó eséllyel a kiszemelt madarunk is egészséges. Azonban előfordulhat, hogy a mi madarunk egészségesnek néz ki, azonban az állományban egy madár gubbaszt… vagy csipás, szennyes a kloákája stb. Ott már kockázatos a vásárlás, mert akármilyen betegség is van az állományban, egy szállítás annyira legyengíti a látszólag egészséges madarunk immunrendszerét, hogy a benne lappangó betegség kitör, és néhány napon belül elpusztulhat. Ezért mindig körültekintően, alaposan megfigyelve a madarak viselkedését és kiszemelt madarunk megvizsgálásával vásároljunk csak madarat!

Na de mit nézzünk a kiszemelt madáron, hogy biztosra menjünk, nem beteg?

Mindenképp figyeljük a viselkedését, legyen aktív, érdeklődő a madár. Szeme, orra, csőre legyen tiszta, ne legyen szennyezett a kloáka körüli tollazat se! A madár tollazata legyen épp, egymáshoz simuló, kopasz foltoktól mentes legyen az állat (nem, egy nimfa nem vedlik úgy, hogy kopaszodik!) Fogjuk meg a madarat, nézzük meg a kondícióját is! Kerüljük a túl sovány és a túl kövér madár vásárlását is, megfelelő izomzattal rendelkezzen. Szegycsont, mellkas áttapintásával vizsgálhatjuk a kondíciót.

Mindenképp fontos, hogy csakis önálló madarat vásároljunk. Sajnos új és eszetlen hóbort a még nem önálló fiókák eladása a szaporítók részéről. Eleve a nimfapapagájok kézzelnevelése felesleges, azonban sok szaporító azzal próbálja a vevőket csalogatni, hogy csak a kézzelnevelt madár fog igazi családtag, tökéletes játékszer lenni, csak a kézzelnevelt madár lesz igazán szelíd, sőt még jobb, ha a még nem önálló fiókát veszi meg a leendő gazdi, ezzel tetőzve a káoszt és tragédiát, amit a kézzelnevelés okoz… Ugyanolyan csodásan megszelídül egy egészséges pszichével rendelkező, nem kézzelnevelt, felnőtt madár is, ugyanis a szelídség sosem neveltetés, létszám, nem, kor stb. függvénye, hanem csak attól függ, hogy az ember hogyan viszonyul a madárhoz, mennyi időt szán rá.

 Okosan igyekezzünk papagájokat vásárolni, mert hosszú évekig tartó kapcsolatról van szó. Ne vásároljunk hirtelen felindulásból. A papagájok tartása drága mulatság és rengeteg időt igényel.

 

EGYEDÜL VAGY PÁRBAN?

A nimfapapagájok roppant szociális madarak, prédaállatok. Ha megnézünk egy természetfelvételt vagy természetfilmet vadon élő nimfapapagájokról, akkor láthatjuk, hogy mindig többedmagukkal, nem csak párban, hanem nagy csapatokba verődve élnek. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az állatok így érzik magukat biztonságban, hiszen csapatban élve sokkal kisebb az esélye annak, hogy egy ragadozó őt fogja kipécézni, mintha egyedül lenne. Ez az ösztön, a csapatösztön, fogságban élő papagájoknál is meg van, ugyanolyan lételeme a madaraknak, mint pl.: az élelemkereső ösztön. Nimfapapagájoknak természetellenes az egyedüllét, ami fogságban sajnos még mindig gyakran előfordul, holott a XXI. században, az információ világában már több forrás is rendelkezésünkre áll, miért nem jó nimfapapagájokat egyedül tartani, mik a mellékhatásai stb.

Na de mégis miért tartanak sokan mégis egyedül nimfapapagájokat? Egyszerűen tévhitek sorozata, téves információk áradata okozza ezt a helytelen tartásmódot. Régimódi gondolkodás, önzőség áll annak a hátterében, hogy a mai napig nagyon sok nimfa tengeti életét egyedül, magányosan. Sokan azzal magyarázzák a tartásmódjukat, hogy a nimfapapagáj csak akkor lesz szelíd, akkor tanul meg hangokat utánozni, akkor lesz igazán szelíd kedvenc, ha egyedül van tartva, valamint gyakori magyarázat az is, hogy csak egy nimfát tud a család „elviselni”, nem fér el még egy madár, mert az már túl hangos, túl nagy helyet igényel, több piszkot csinálnak stb.

Ahogyan fenn már leírtam, ez mind régi módi gondolkodás, abszolút nem fedi a valóságot. Az a hely, ami kettő nimfának kicsi, az egynek is kicsi. Attól, mert egy madarat egyedül tartanak, legalább akkora helyet igényel, mint egy pár nimfa. Az egyedül tartott nimfapapagájok gyakran hangosan kiabálnak, ami szokássá válhat. A hangos kiabálással fajtársukat hívják, kétségbeesetten keresik őket. A szelídség szintén nem létszámfüggő, ugyanúgy megszelídíthető 10 nimfa, mint 1.

Azonban az egyedül tartás nem csak felesleges, de káros is. A nimfapapagájok, ahogyan már elején említettem, kifejezetten szociális madarak, igénylik a fajtárs jelenlétét, ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Kényszerhelyzetben – lásd egyedül tartás során – a madár társának, adott esetben párjának tekinthet egy személyt, akihez igyekszik úgy viszonyulni, mint a fajtársához. A madarak normális körülmények között a nap 24 órájában együtt töltik az időt, együtt esznek, együtt fürdenek, repülnek, játszanak, rágcsálnak, egymás mellett alszanak, egymást tollásszák, egy nyelvet „beszélnek”, egymással párosodnak. Nos a madár ezt értelemszerűen nem tudja emberrel megoldani, az ember nem képes pótolni egy nimfapapagáj-társat. Nem tud napi 24 órát a madár mellett tölteni, ő igényeit úgy kielégíteni, ahogy egy fajtárs tenni. Sajnos ennek következtében a madár szorongani fog, frusztrált lesz, ellustul, apatikus lesz, kitartóan kiabálni fog, főleg mikor nem látja a gazdáját, mikor egyedül van. Súlyos esetben a madár többet foglalkozik magával, többet tollászkodik, tollait elkezdi csipkedni, míg tolltépéssé nem fajul.

Sokan tévesen úgy gondolják, a madár társigényét ki lehet elégíteni műpapagájjal, tükörrel vagy akár egy más fajba tartozó papagájjal. Sajnos ez azonban nincs így, ahhoz hogy a madár érdemben párban élhessen, szükséges, hogy azonos fajhoz tartozzanak!

 

 ELHELYEZÉS                    

A legnagyobb gond a ketrecek mérete szokott lenni elsőkörben. Sajnos gyakran tapasztalni, hallani, hogy nem szakképzett (vagy még szomorúbb esetben szakképzett csak épp profitorientált) eladók az állatkereskedésekben ilyen-olyan kalitkákat ajánlanak a nimfapapagájtartóknak, miszerint ebben csodásan elfér a madár. Persze, elfér a nimfa egy cipősdobozban is, csak nem az a cél papagájtartás során, hogy a madár elférjen egy ketrecben, hanem tudjon benne mozogni (nem csak megfordulni), repülni. A legtöbb gyári kalitka erre alkalmatlan, és amik viszont aránylag jó méretet mutatnak, nevetségesen drágák… A „szomorú” valóság az, hogy egy pár nimfapapagáj számára (tenyésztés nélkül, röptetéssel!!!) legalább 100-120X100cm alapterületű ketrec illene! Gyakori probléma, hogy a gazdák elhitetik magukkal, hogy madaraiknak szép nagy helyük van, mikoris beszereznek egy toronykalitkát. A probléma a toronykalitkákkal, hogy ezek a madarak nem helikopterek, nem tudnak fel-le, ill. egy helyben röpködni, a magasságot nem tudják úgy kihasználni, az alapterület viszont kicsi ahhoz, hogy érdemben mondhatni lehetne, ez egy szép nagy ketrec. Ketrec vásárlásánál/készítésénél az ALAPTERÜLET nagysága az egyik legfontosabb szempont! A magasság ne legyen kisebb 100cm-nél! A rácsok közötti távolság 1,5cm legyen. Rácstávolságnál nem csak az a fontos szempont, hogy a madár ne tudjon kirepülni belőle. Ha már a fejét ki tudja dugni, az már kifejezetten életveszélyes lehet a madárra nézve. A ketrec mindemellett nem csak azért van, hogy valamit bezárjunk oda, megakadályozzuk az elrepülését, hanem hogy megvédjük a külső veszélyektől (pl.: ragadozó). Nagy rács közötti távolságnál egy vadmadár, egy macska, patkány, nyest probléma nélkül be tud nyúlni/mászni és komoly károkat tud okozni madarainkban. Ha gyári ketrecet veszünk, akkor ügyeljetek a vízszintes rácsozatra, amin könnyebben mozognak a madarak, valamint kerüljétek a festett rácsokat!

 Nimfapapagájokat azonban nem csak lakásban kell/lehet tartani. A legjobb a madarak számára egy nagy kerti volier, ami természetesen nem mindenhol valósítható meg. A kerti elhelyezés során tapasztalható a madarak jó kedve, élvezik a napsütést, a kerti madarakat, a rovarokat, az időjárást, a növényzetet. A természetes UV-fénynél és friss levegőnél nincs jobb és egészségesebb számukra. Alapvetően a nimfák stramm, erős állatok, azonban télen mégis csak gondoskodjunk nekik fagymentes védőházikóról (nem odú), ahova a fagyok ellen visszahúzódhatnak, valamint a volier fóliázásával akadályozzuk meg a huzatot! Kerti volier esetén a biztonság még fontosabb, zsilip abszolút elengedhetetlen tartozéka a voliereknek, emellett ajánlott főleg olyan helyen, ahol több a ragadozó, a kettős rácsozat!

 Lakásban történő elhelyezés során gondoskodnunk kell megfelelő fényforrásról (UV-fényt szűri az ablak üvege), friss levegőről, madárbiztos helyiségről. A madarak környezetében ne legyen számukra veszélyes vagy idegesítő tárgy (elektronikus berendezések, vezetékek, fémtárgyak, szobanövények, egyéb kedvencek, akvárium stb.), valamint abban a helyiségben, ahol a madarak elhelyezve vannak, ne dohányozzunk, ne használjunk aerosolos készítményeket (spray, illatosító stb.), ill. mindenképpen biztosítsunk nekik megfelelő rendszerességet, pihenési időt (pl.: 8kor takarodó, 6kor ébresztő.). Ne járassuk a tévét, videót, rádiót éjszaka, a madaraknak szükségük van a rendszeres, elegendő pihenéshez, különben egészségügyi problémák előjönnek. Soha, semmilyen körülmények között ne tartsuk madarainkat a konyhába vagy a konyha közelében! Nem csak veszélyes röptetéskor a forró tűzhely, a lábasak, zsíros, olajos edények stb. amibe beleeshet, a vegyszerek amibe belekóstolhat, de nem is higiénikus a szálló tollpor, madárürülék stb. az ételek között. Azonban a legnagyobb problémát mégsem az élelmiszerhigiénia és balesetveszély okozza! Főzéskor, sütéskor, melegítéskor olyan mérgező gázok képződnek, melyek megölik, károsítják madarainkat (nem egy ilyen szomorú esetet ismerünk teflon bevonatú edények túlhevítésekor képződött gőzök mérgező hatásáról). Tűző napot, klímát, huzatot kerüljük! Elhelyezéskor mindenképp olyan helyiséget érdemes keresni, ahol a madarak röptetése sem okoz problémát.


             BERENDEZÉS              

A madarak a természetben is ágakon, gallyakon ülnek elsősorban, így berendezés során igyekezzünk minél természetesebben ellátni őket ülőrudakkal, hiszen ízületük, karmuk stb. mind ennek megfelelően alakult ki. Sajnos tapasztalni, hogy gyártók a gyári kalitka alapfelszereléséhez műanyag pálcikákat vagy üvegsimára gyalul fapálcákat adnak ülőrúd gyanánt. Ezek teljesen alkalmatlanok a nimfapapagájoknak, hosszú távon felületi sérülést, ezzel talpfekélyt, nagyon fájdalmas ízületi problémákat, túlnőtt karmokat okoz. Ülőrúdként csakis természetes ágakat adnunk madarainknak, melyek vastagsága eltérő legyen, 2-től akár 8-10cm vastag ágakat adjunk nekik. Kérgeket ne szedjük le, azt majd a madarak örömmel eltávolítják. Azonban arra ügyeljünk, hogy forgalmas út vagy permetezett terület mellől ne gyűjtsünk ágakat, a fa ne legyen permetezett és ne legyen mérgező madaraink számára. Ajánlott ágak (teljesség igénye nélkül): fűz, hárs, mogyoró, platán, nyírfa, nyárfa, orgona, szőlő, gyümölcsfák, bükk, juhar. Kerüljük (teljesség igénye nélkül): akác, bodza, dió, vadgesztenye, tölgy, (gyantás) fenyő, tuja, díszcserje (leander, angyaltrombita stb.). Az ágakat madarakhoz való berakás előtt alaposan kefével és forró vízzel mossuk le, ill. amennyiben befér, süssük ki. Ketrecben az ágakat többféleképpen rögzíthetjük. Én rendszerint be szoktam feszíteni a rácsok közé olyannyira, hogy azokat ne ferdítse el. Szükség esetén a végét megfaragom. Nagy ágak esetén olykor dróttal segítem a rögzítést. Ketrecen belül való elhelyezést úgy oldjuk meg, hogy a madarak tudjanak röpködni. A ketrec rövidebbik oldalára párhuzamosan, esetleg kissé srégen helyezzük el, faltól legalább 20cm távolságra, hogy forduláskor ne törje le a rács a faroktollakat. Az ágak különböző magasságokban legyenek, egymástól a legtávolabb. Az ágakat legalább heti rendszerességgel mossuk le, ill. szükség szerint cseréljük ki friss ágakra.

 Az etetők, itatók szintén alapvető felszerelései egy ketrecnek.  Én amondó vagyok, hogy a természetességre törekszem, így nálam az eleséget és a vizet földre helyezett tálba kapják. Megfelelően nagy ketrecben, megfelelően elhelyezett ágakkal nem ürítenek bele a madarak. Falra szerelhető etetőt és itatót is adhatunk nekik, azonban kerüljük ezeket a kívülről felakasztandó ön/automata etetőket, itatókat, mivel ezeket nem papagájoknak találták ki, emellett higiéniai problémák is gyakran felmerülnek! Az etetők, itatók lehetnek műanyagból, üvegből, kerámiából vagy nemesacélból, amiket napi szinten tisztítsuk. Itató gyanánt és egy nagy kb. 1 liter űrtartalmú 7cm peremmel rendelkező műanyag tálat használok, amit a madarak fürdőzésre is használhatnak! Mindenképpen biztosítsunk madaraink számára napi szinten fürdési lehetőséget vagy tál vagy permetező segítségével. Fürdéssel a tollak között rekedt portól tud a madár megszabadulni, emellett a tolltokok felpuhulnak, vedlést segítik, tollazat minőségét javítják, a megfelelő páratartalmat szinten tartják, és alapvetően jó szórakozási lehetőség számukra! Nem kell őket hajszárítózni utána, mivel az csak szemirritációt, száraz tollazatot eredményez! Csak fontos, hogy utána ne üljenek huzatban.

Elfoglaltságot, rágcsálnivalót minden nap biztosítsunk madaraink számára: friss ágak, leveles gallyak, kérgek, tobozok, raffia stb. Kerüljük játék gyanánt a csengőket, harangokat, műanyag papagájokat, tükröket, mivel ezek nem csak helyet foglalnak, de pszichés, súlyosabb esetben egészségügyi problémákat okoznak!

Alomként én személyesen háztartási csomagolópapírt ajánlom lakáson belül (forgács, széna, homok felejtős)! A grittnek/homoknak külön tálat biztosítsunk! Hely méretétől függően legalább hetente cseréljük az almot!

           

RÖPTETÉS

Ha már a röptetésnél tartunk, lakásban tartott madarak esetén ne mondjunk le erről a jó elfoglaltságról! A röptetés során nem csak a madarak mozgásigénye, kíváncsisága lesz kielégítve, de tökéletes alkalom arra, hogy madarainkkal kapcsolatot építsünk ki anélkül, hogy rács állna közöttünk. Gyakran tapasztalt probléma, hogy vad madarakat nem röptetnek, mert csak a szelíd megy vissza a ketrecbe stb. Ez butaság és káros is a madarakra nézve. Mindegy, hogy a madár vad vagy nem, repülési igénye akkor is van. A repülés nem csak azért kell, hogy a madár lemozogja az energiáját, és ne hízzon el, hanem bizony a keringés, légzés felélénkítése jótékony hatással van a szervezetre. Repülés során a fokozott légzéssel a madár kiszellőzteti a tüdőit és légzsákjait, ami kalitkában ülve nem szellőzik kellően, így fogékonyabbá válnak a fertőzésekre! A röptetés mértéke nagyban függ a ketrec méretétől. Minél kisebb a ketrec, annál több órát kell, hogy szabadlábon töltsön a madár. Alapvetően 4-6 óra röptetés lenne a minimális, amit biztosítanunk illene madaraink számára. Minden nap.

Amire röptetéskor azonban kifejezetten ügyelnünk kell, az a biztonság. Ablak, ajtó zárva legyen, ha nagyon meleg van, csak úgy legyen nyitva, hogy az ablakra erős szúnyogháló legyen rögzítve (bukóra nyitott ablakon probléma nélkül meglép a madár!). Elektromos vezetékek, szobanövények, éles, törékeny tárgyak, nyitott akváriumok, terráriumok, tükör stb. ne legyenek a szobában (vagy legalább ne a madár elérhető közelében)!

Az első röptetés mindig nagy izgalommal jár a gazda és a madarak részéről is, hiszen mindenkinek új terep, mindenkinek meg kell ismernie a határokat, a madárnak meg kell tanulnia merre repülhet, hova landolhat, kalitkás tartás esetén egyáltalán a repülést kell megtanulnia újra… Első röptetéshez szánjunk időt, maga míg a madarak kimerészkednek, eltarthat órákig, és simán előfordulhat, hogy röptetés során nem csinálnak mást, csak a függönykarnison csücsülnek betojva. Ez teljesen természetes, prédaállatok révén a szoba legmagasabb pontján helyezkednek el, ahol minden a legjobban belátható. Ott érzik magukat biztonságban. Idő kell, míg a madarak feloldódnak. Lehet, hogy az elkövetkezendő 5-6 röptetés során is a karnisra tapadva guvasztják szemüket, mint a matricák, de idővel oldódni fognak (madarak természetétől függ mennyi az az idő) és kíváncsian felkutatják a területet. Egy idő után már-már szemtelenül mindenhova bemásznak, mindenki után repülnek, sokszor tányérunkról lelopják a falatot vagy épp azt akarják inni, amit mi stb. Csak idő kérdése. Röptetés során ha csak nem akarunk magunkkal kitolni, akkor ne etessük a madarakat. Mindig csak a ketrecen belül legyen nekik eleség, így ahogy megéheznek, visszamennek a helyükre. Gyakori probléma szokott lenni visszamenetelnél, hogy 1. a ketrec túl alacsonyan van a madarak számára, ami miatt nem mernek lerepülni hozzá, 2. túl kicsi az ajtó, amit sokszor nehezen találhatnak meg… Alapvetően azt tapasztalom, hogy nagy ajtajú ketrecek esetén sokkal könnyebben visszatalálnak a madarak, mint pl.. egy 20X20cm ajtó esetén. Sokszor segíthet a ki-be mászásba egy hosszabb ág, amit merőlegesen az ajtónyílása rögzítünk, így arra rászállva a madarak könnyebben ki-be másznak. Szintén gyakran előfordulhat első röptetésekkor, hogy a madarak nem akarnak visszamenni, csak betojva ülnek egy helyen. Ilyenkor sem kell kétségbe esni. Ajánlott ilyenkor egy főzőkanálra vagy

Nagy segítség és jó móka a madaraknak, hogyha építünk nekik egy úgynevezett mászófát, ahova röptetés során leülhetnek pihenni. A mászófa különböző nagyságú, vastagságú ágakból álljon, magas legyen, amit feldíszíthetünk különféle játékokkal, rágcsálnivalókkal. Amennyiben jól csináljuk, akkor az elpottyantott ürülékeket is a mászófa alá koncentrálhatjuk, így érdemes újságpapírt rakni alá. hosszabb ágra ráültetni a madarat (hasához nyomva maguktól rálépnek, csak lassan és óvatosan mozogjunk, nehogy megijedjenek, közben halkan, nyugtatóan beszéljünk hozzá) és úgy benavigálni a ketrecbe. Ha sehogy sem működik, akkor ajánlott a sötétítés és befogás, majd behelyezés (kíméletesebb, mint világosban kergetni a madarat, plusz ha tudunk szerezni egy kisebb kalitka tetejét, amit ráteszünk madarunkra, miközben oldalára óvatosan ráléptetjük, sokkal könnyebb a megfogás, nem fog félni a madár a kéztől.). Mint mindenbe, a röptetésbe is vezessünk be egy rendszert, amit a madár hamar meg tud szokni. Pl.: mikor lesz kiengedve, és mikor lesz bezárva. Értelemszerűen egyszerűbb a dolgunk, hogyha késő délután-este időzítjük a visszamenetelt, hiszen ilyenkor maguktól is lemennek vacsorázni. Első röptetésnél előfordulnak balesetek, ügyetlenségek, amikoris a madár nekimegy ennek, annak, lezuhan. Ettől nem kell megijedni, a madárnak meg kell tanulnia megfelelően manőverezni, tudnia kell hova mehet. Ehhez viszont sok-sok gyakorlásra van szüksége.

           

FÜRDETÉS

 Egész évben biztosítsunk a madarak számára fürdési lehetőséget! A nimfapapagájok zöme előszeretettel szeret pancsolni vagy zuhanyozni, ami nem csak jó móka, de kánikulában jó hűsítés, ill. a tollak épségében, szépségében fontos szerepet játszik. A fürdés segít a tollak között szorult portól megszabadulni, emellett vedléskor a tolltokokat puhítja, ezáltal a vedlést könnyíti.

Fürdéssel kapcsolatban azonban van néhány alapszabály:

Sosem fürdessük a madarainkat vegyszeres/samponos stb. vízben! Mégha meg is tudjuk akadályozni, hogy a madár szemébe/fülébe folyjék, legkésőbb a tollak rendezése, szárítása során a madár lenyeli, szervezetébe jutva komoly mérgezéseket okozhat!

 Kerüljük a huzatot! A vizes madár hőszabályozása nehézkesebb, így huzatban hamarabb megfáznak!

Kerüljük a hajszárítót fürdés után! Gyakran tapasztaljuk, hogy a madarak szeretik a hajszárítót. Azonban nem a fürdés után! A hajszárító zúgása emlékezteti a madarakat a zubogó eső hangjára, ami miatt ösztönösen el kezdik tollaikat borzolni, szárnyaikat nyitogatni, fürdeni. Olyan madaraknál, akik félnek a permetezéstől, segíthetjük hajszárítóval a fürdést. Mégpedig a hajszárítót bekapcsolva (és nem a madarakra irányítva!), bizony egy idő után a madarak elkezdenek fürdeni, és ilyenkor finom permetezéssel megszeretethetjük velük a fürdést. Fürdés utáni hajszárítózás azonban ártalmas a madaraknak! A hajszárító kiszárítja a tollazatot, a bőrt, hamar megégeti a nagyon vékony bőrüket, emellett ugyanúgy huzatnak minősül (csak épp meleg levegő), és a szemük érzékenyen reagál rájuk! Fürdés után hagyjuk a madarakat maguk elintézni a tollazataikat, tollászkodás során saját maguk is szárítják azokat.

Lakásban egész évben fürdessük/zuhanyoztassuk madarainkat. Az a legideálisabb, hogyha minden nap biztosítva van nekik a fürdési lehetőség, akár tál, akár permetező formájában. Általános tapasztalatom, hogy míg a tojók tálakban pancsolnak előszeretettel, addig a hímek inkább a permetezős zuhanyt élvezik! Lakásban télen is nagyon fontos a fürdetés, hiszen a fűtés miatt a levegő páratartalma drasztikusan csökken, ami károsítja a hámokat is. Fürdéssel tehát nem csak a madarak tisztálkodását, vedlését segíthetjük, hanem fontos szerepet játszik a megfelelő páratartalom biztosításában!

    

ELFOGLALTSÁGOK

A nimfapapagájok, akárcsak a többi papagájfaj, magas intelligenciával rendelkeznek, ami miatt szükséges őket, a viselkedési problémák megelőzése érdekében, lefoglalni. A legjobb az olyan elfoglaltság/játék, melyet szét lehet rágni, melyet meg lehet enni. Igyekezzünk minél természetesebb elfoglaltságokat adni nekik, kerüljük azonban a tükrös, csengős, zörgős játékokat, emellett veszélyesek lehetnek a különböző kötéljátékok!

 Legjobb elfoglaltságok a lombos ágak, friss hajtások, virágok, kérgek, fenyőtobozok stb. Nimfapapagájok alapvetően ugyan nem a legrágcsálósabb fajok közé tartozik, de azért meghálálják a rügyező/virágzó/leveles/kérges ágakat. Megfelelő ágak: fűz, hárs, platán, kőris, orgona, mogyoró, bükk, szeder, szőlő, eperfa, szilvafa, almafa, barackfa, cseresznyefa. Kerülendő: akác, bodza, dió, gesztenye, tölgy, díszcserjék, tuja, gyantás fenyő stb. Fontos, hogy a leveles lombokat/virágokat stb. csak és kizárólag olyan fákról származzanak, melyek nem permetezettek, nem forgalmas út mellől származnak!

Nimfáim kifejezetten szeretik a fenyőtobozokat, melyekkel kreatívan sok játékot lehet készíteni. Szeretik belógatva/koszorúba fogatva rágcsálni, de pl.: szirmok közé magvakat szórva tökéletes elfoglaltság.

Fűzfa nem csak lombként tökéletes elfoglaltság, hanem a fűzvesszőből sok különféle játékokat lehet gyártani: vesszőlabdát, koszorút, fonatot stb.

 

SZELÍDÍTÉS

A nimfapapagájok népszerűségének nem csak aránylag olcsó beszerzési áruk, könnyű beszerezhetőségük, nem bonyolult tartásuk az oka, hanem bizony a közvetlen, barátságos természetük. A nimfapapagájok kis türelemmel és foglalkozással nagyon gyorsan meg tudnak szelídülni, csupán időt kell rájuk szánni. Sajnos a nagypapagájokról átcsúszott a kézzelnevelési mizéria nimfapapagájokra is, amit kifejezetten feleslegesnek és károsnak találok.

 Nagypapagájoknál a kézzelnevelés és egyedültartás okozza a legtöbb viselkedési zavart, sokszor olyan mértékben, hogy a madarak életükben nem tudnak normális életet élni, hiszen olyan erősen rá vannak fixálódva az emberekre, olyannyira fajtársainak/párjának tekinti az embereket, hogy saját fajtársakat nem ismeri fel, nem foglalkozik velük. Sajnos ez egy ördögi kör, mert az ember kevés ahhoz, hogy egy papagáj párja legyen, ami miatt a jószág frusztrált lesz, és így jönnek a viselkedészavarok: kiabálás, agresszió, tolltépés. Szerintem sokak nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a problémák bizony nem csak a nagypapagájokat érinti, hanem bizony a nimfapapagájoknál is egyre nagyobb gondot okoz a kézzelnevelés, egyedültartás!

A papagájok szelídítése nem más, mint bizalmuk megszerzése. Tehát ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy a madarat egyedül tartsuk, hiszen egyedül élő madár is maradhat bizalmatlan élete végéig. A szelídség, bizalom megszerzése csak türelemmel és sok foglalkozással érhető el! Egyede válogatja azt az időintervallumot, amíg a madarak bíznak bennünk, kíváncsi jószágok hamar, akár órák alatt megszelídülnek, míg vadóc, bizalmatlan madaraknak kellenek olykor hónapok is akár. De foglalkozás mennyiségétől és türelemtől függ az egész.

Madarakkal mindig csak akkor foglalkozzunk, ha nyugodtak vagyunk, sose erőltessük a kapcsolatlétesítést, ha a madár egyértelműen jelez, hogy nem akar (fújtat), akkor hagyjuk békén, és próbáljuk később. Szelídítés legjobb szabad légtérben, szobában végezni, és nem a ketrecben. A ketrec a madár területe, ha ott el kezdjük erőltetni a szelídítést, csak a biztonságérzetét veszíti el a madár. A ketrec az ő területe, neki ott biztonságban kell éreznie magát. Röptetés során sokkal nagyobb a terület, ahol kitérhet a gazda elől. Mindig ajánlott kivárni, míg a madarak maguk nyitnak a gazda felé. Több madár szelídítése mindig egyszerűbb, hiszen a madarak természete változó, és ha a csoportban van egy érdeklődő, kíváncsi egyed, aki azonnal felveszi a kapcsolatot az emberrel, akkor bizony a többiek is biztatva érzik magukat, és ugyanúgy felkeresik a gazdit.

A szelídítéshez legjobb módszer a pocakon vezető út. Minden nimfa szeret enni, és finomságokkal bizony hamar el lehet nyerni a bizalmukat. Minden egyes közelítési kísérletet jutalmazzunk meg valami finommal, így a madár pozitív megerősítést kap a szelídítési folyamatban. Első körben míg nagy a bizalmatlanság, érdemes hosszabb finomságokkal csalogatni őket, amivel még tudják tartani azt a biztonsági távolságot, ami az elején számukra még szükséges. Ilyen a fürtös köles, fürtös zab. Ha már elfogadják kézből messziről, akkor egyre rövidebb finomságokkal jutalmazhatjuk őket, míg akár már tenyerünkből elfogadják a finom magvakat. A nimfapapagájok zömmel probléma nélkül rálépnek az ujjra, hogyha bizalmat annyira megszereztük, hogy nem repül el. A fejvakargatást nem minden szelíd nimfa igényli, ha kitér előle, kerüljük. Simogatás papagájoknak nem olyan élményt okoz, mint a kutyáknak, ami miatt természetesen nem szokták hagyni. A papagájok hátának, szárnyának simogatása számukra szexuális „zaklatásnak” minősül, ezek erogénzónák, párzáskor fajtársuk kapaszkodik a hátukra, szárnyukra. Így ezeket a területeket ne simogassuk! Alapvetően a nimfapapagájok prédaállatok, a kéztől való félelem természetes, hiszen emlékezteti őket egy ragadozóra (megragadják). Korábbi rossz élmények megnehezíthetik a kéztől való félelem legyőzését!

Sokan a szelídítéssel való munka megúszása, lustaság miatt vásárolnak inkább „félkész” madarakat: kézzelnevelt madarakat. A papagájtartásnak szerintem az egyik legjobb momentuma, amikor kemény saját munkánk eredményeképp sikerül megnyernünk papagájaink bizalmát. Azonban a trendet figyelve az emberek nem akarnak ebben a rohanó világban az állatokkal foglalkozni, nem akarják ők maguk megnyerni eme állatok bizalmát, így számukra a látszólagos egyszerűbb megoldást választják, és kézzelnevelt madarat vesznek. Nem akarnak vesződni heteket, hónapokat, nekik vásárlás pillanatától kezdve azonnal „szelíd”, gyömöszölhető, tutujgatható madár kell. De tényleg ez a legfontosabb? És ez a legnormálisabb?

Sok szaporító még rátesz ezzel egy lapáttal és eleve úgy hirdeti saját szaporulatát, hogy „csak a kézzelnevelt madarak a legjobb kedvencek”, „tökéletes játékszerek”, „szülők által nevelt madarak sosem szelídülnek meg”, „kézzelnevelt madarat egyedül lehet tartani”, „kézzelnevelt madár csak az embert fogadja el párjának”… Ez az ellenkampány a normális, szülők által nevelt madarakkal szemben teljesen alaptalan és kifejezetten káros! Sok kezdő madártartó nincsen tisztába a kézzelnevelés hátterével, következményeivel, és ezekkel a tévhitekkel, fals információkkal megspékelve olyan problémákat tud okozni, ami a madaraink normális életébe kerül!

A kézzelnevelés nem más, mint még nem önálló fiókák elragadása a szülőktől, hogy az ember mesterséges körülmények között, mesterséges tápszerrel etesse a madarakat, ezáltal elérve azt, hogy ezek a madarak függjenek az embertől, tévesen őt tekintsék szülőnek, fajtársnak. A fiókák mesterséges felnevelése az elmúlt években sokat változott. A házi katyvaszról az igényesebbek áttértek kézzelnevelő tápszerre, melyek próbálják kiküszöbölni a korábbi kézzelnevelésnél gyakran előforduló fejlődési problémákat (pl.: angolkór). A kézzelnevelés nagy szakértelmet igényel, hiszen nem mindegy adott korban milyen állagú, sűrűségű, hőmérsékletű, mennyiségű tápszert adunk madarainknak, milyen időközönként. Sajnos  bármilyen törekvés ellenére a kézzelnevelés sosem lesz olyan 100%-os, mintha a szülők etetnék a fiókákat – hiszen ez az ő dolguk, ők jobban tudják, mint mi! Sajnos azonban a kézzelnevelt madarak nem csak viselkedésben térhetnek el, hanem fejlődési ütemben, egészségben is. A szülőmadarak a fiókák etetésekor nem csak az általuk fogyasztott eleséget adják át nekik, hanem a begyfalukról levált, kivált immunsejtekben gazdag váladékot is, ami segíti a fiókák immunrendszerének fejlődését, kialakulását! Sajnos mesterséges kézzelnevelés során ezek kimaradnak. Ugyan tartalmaznak a tápszerek Lactobacillusokat, de ezek az emésztést segítik, a normális bélflóra kialakításában próbál segíteni. A szülők azonban nem csak a fiókák etetése miatt fontosak. Kirepülés után a fiókák a szülőktől tanulnak meg önállóan enni, repülni, madárként viselkedni. Kézzelnevelt fiókák esetén ez kimarad. Mégha több fióka is van nevelés során, a szülői szerep hiányzik, a fiókák egymástól nem tudják megtanulni a madár létet. Sokszor problémát szokott okozni a kézzelnevelt madarak önállósodása. A szülők által nevelt fiókákat a szülők kirepülést követően még etetik, nem önállóak. Fokozottan tanulják meg a szülőktől az önálló madárlét dolgait, önállóan magvakat bontani, zöldeleséget, tojásos eleséget a szülők támogatásával kóstolják meg. Kézzelnevelt madaraknál egyszerűen hiányzik a szülői szerep! Az embert kényszerből tekintik szülőnek, azonban ő nem tudja/akarja megmutatni a normális madárviselkedés alapjait.

Kézzelnevelt madarak, főleg ha egyedül vannak tartva, bizony az embereket tekinti tévesen fajtársnak. Az emberek nem érzik sokszor ennek a problémának a súlyát, sőt sokszor ezt nem is tekintik problémának, hiszen így „szelídek” a madarak igazán… Azonban a madár nem érti meg, nem tudja felfogni, hogy az ember egy teljesen más faj, még csak a testbeszédük sem egyezik, nemhogy az életmódjuk. Egy ember, akármennyit van a madárral, sosem tudja pótolni a fajtársak jelenlétét. Nem tud a nap 24 órájában a madár mellett lenni, együtt repülni, játszani, enni, fát rágcsálni, vakarászni, kommandósat játszani, idő elérkeztével nem tud az emberrel a madár egészséges párkapcsolatot felépíteni. Ez bizony idő előrehaladtával komoly problémákat okoz! A madár kiabál, mikor a gazdi elmegy, folyton rajta lógna, a nap 24 órájában, az egyedüllétet nem viselik el. Kiabálás nimfapapagájoknál nagyon gyakori frusztráció jele. Sokszor tapasztalt probléma, hogy ha a gazdi ilyenkor észbe kap és vesz egy párt neki, azt nem fogadja el. Neki csak az ember kell, hiszen nem ismeri a nimfákat, nem tudja magáról, hogy a mellette lévő madár fajtárs, neki csak az ember kell, őt tekinti párjának. Minél tovább van egy kézzelnevelt madár egyedül tartva, annál nehezebb szocializálni, párba állítani más nimfával. Sajnos sokszor hallani, hogy az emberek először csak egy madarat akarnak tartani, azt meg akarják még jobban szelídíteni, ki akarják tapasztalni, milyen vele élni stb. és majd később akarnak csak egy második nimfát hozni. Ilyenkor már tapasztalni, hogy hiába a második nimfa, a madár leszarja, és csak a gazda után kiabál. Nagyon kemény munkával lehet csak reszocializálni, de bizony vannak esetek, amikor lehetetlenség a madarat fajtársaihoz szoktatni, és így bizony örök magányra és frusztráltságra van ítélve, csupán azért, mert az ember egy abnormálisan „szelíd” madarat akart… A frusztráltság sajnos eljuthat addig is, hogy a madarak tolltépősek lesznek, lekopaszítják magukat!

Tehát hogyha mindenképpen szelíd madarat akarsz, sem szükséges az, hogy kézzelnevelt madarat vásárolj, vagy egyáltalán egyedül tartsad őket. Adj esélyt egy normális madárnak, normális élethez és legyél Te is egy jó példa arra, hogy többedmagukkal tartott nimfák is keresik, és igénylik az emberi társaságot, megszelídülnek!  Vagyunk már néhányan!      

            NIMFAPAPAGÁJOK ÉS MÁS ÁLLATOK
Gyakori kérdés, hogy nimfapapagájokon kívül milyen más papagáj/madárfajt tarthatunk együtt egy volierben. Amennyiben elég nagy a volier, sok faj jöhet számításba. A nimfapapagájok alapvetően békés madarak, sőt egy konfliktusban bizony ők húzzák a rövidebbet! Ezért vegyes volier esetén mindig csak nagyon óvatosan! Amennyiben több fajt szándékozunk egy volierben tartani, mindig sokkal nagyobb helyet kell számukra biztosítanunk, mint amennyit adott számú nimfák igényelnének. Emellett fontos, hogy a

Fajok, akikkel lehet nimfapapagájokat együtt tartani: hullámospapagájok, fűpapagájok (ékes, bourk, kék homlokú, vörösbegyű stb.), kecskepapagájok, hegyipapagájok, barrabandok, walesi hercegnő papagája, katalinpapagájok, gyémántgalambocskák, egzóták (díszpintyek). vegyes tartás és tenyésztés között bőven van különbség. Együtt több fajt lehet tartani, azonban tenyésztéskor a madarak territoriális viselkedése miatt - és főleg odúféltése miatt – kifejezetten agresszívvá válnak! Emellett roppant fontos szempont, hogy mindegyik fajból, ami a vegyes volierben van, legalább egy pár legyen. Minden fajnak legyen fajtársa, hiszen különböző fajok különböző kommunikációval, sőt különböző igényekkel rendelkeznek.

Fajok, akikkel ne tartsunk együtt nimfapapagájokat: törpepapagájok, verébpapagájok, pyrrhurák, aratingák, amazonok, kis és nagy sándorpapagáj, énekespapagájok, rozellák, pennantok, jákópapagájok, kakaduk, arák, feketesapkás papagáj, szenegáli papagáj, baromfik stb.

 Nimfapapagájok más állatokhoz való viszonya inkább békés, azonban fokozottan ügyeljünk ragadozó kedvenceinkkel, főleg a macskákkal és vadászgörényekkel, valamint kutyákkal, akiket soha ne hagyjunk felügyelet nélkül madaraink közelében! Egzotikus állatok, mint kígyók, gyíkok, halak terráriuma/akváriuma mindig legyen zárt, madarak számára elérhetetlen! Amennyiben más papagájokat is tartunk, azonban más ketrecben, röptetéskor ügyeljünk, hogy ne másszanak a ketrecek rácsán, mert gyakori a láblecsípéses baleset!