Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BETEGSÉGEK

EGÉSZSÉGVÉDELEM

            EGÉSZSÉGMEGŐRZÉS

A nimfapapagájok alapvetően erős szerkezetű, stramm madarak, azonban mint bármilyen másik élőlény, szervezete szintén előbb-utóbb legyengül, ezáltal fogékonyabbá válik a betegségekkel szemben. A papagájokat érintő betegségek legnagyobb része tartási és takarmányozási problémákra vezet vissza, ezért alapvető szabály, hogy helyes tartás és takarmányozás már félegészség! Ezt követően az egészség megőrzéséhez nagyon fontos a higiénia, a karantén betartása új madár esetén. Nagyon sok bosszúságot meg tudunk spórolni, ha ellenőrzött, igényes helyről szerezzük be madarainkat, nem pedig zsákbamacskát veszünk állatkereskedésekben, ill. börzéken. Új madár esetén mindig tartsunk karantént, hiszen a költöztetés előhozhatja a látszólag egészséges madárban a lappangó betegséget! Karantén során nem csak külön ketrecben, de külön légtérben is kell, hogy legyenek a madarak, hogy az esetleges kórokozók átvitelének esélyét csökkentsük.

            BETEG A MADÁR

A nimfapapagájok prédaállatok, és legyenek akármennyire szelídek is, utolsó erejükig azon vannak, hogy elrejtsék a betegségre utaló tüneteket. Ez jelentősen megnehezíti a madarak esetén a betegség idejében történő felismerését, hiszen általánosságban azt kell mondani, hogyha a papagáj már tünetet mutat, akkor bizony a betegség már előrehaladott, a madár ennek hatására annyira legyengült, hogy nem tudja tovább tartani az álcáját. Ezért roppant fontos a madarak napi szinten történő figyelése, minden apró a normálistól eltérő viselkedés fel kell hívja figyelmünket, hogy a madárral valami nincsen rendben. A legrosszabb, amit tehetünk, a várakozás. Nem ajánlott, főleg ha a madár már gubbaszt, tüneteket mutat, várni még órákat vagy napokat, ugyanis klisének hangzik, de minden perc számít! A papagájok a húsevőkkel ellenben nagyon gyors anyagcserével rendelkeznek, így roppant gyorsan ki tudnak száradni (hasmenés, hányás esetén), vércukorszintjük nagyon gyorsan le tud zuhanni (étvágytalanság), ill. a májban nagyon gyorsan le tudnak rakódni a szervezet más területén lebontott zsírokat.

Beteg madár ismertetőjelei: megváltozott viselkedés, az aktív madár hirtelen nyugodtabb lett, a vadmadár hirtelen szelíd lett, többet alszik, alvás közben két lábbal kapaszkodik az ágon, szárnyait lógatja, gubbaszt, tollait borzolja, súlyos esetekben már a földön ül. További tünetek lehetnek a remegés, a faroktollak erőteljes billegetése, tátogás, az apátia, nem érdeklődik a környezete iránt, étvágytalan, testnyílások váladékosak, a tollazat szennyezett, csapzott, hiányosak, hányás, hasmenés, görcsök, abnormális testtartás, mozgás. A tünetek többsége általánosak, tehát az adott tünetekből nem lehet rájönni, mi a madár problémája.

A beteg madarat azonnal helyezzük külön a többitől, ilyenkor akár egy kicsi kalitka is megfelel elszállásolásnak! A ketrec aljára sima fehér papírt helyezzünk, melyen jól láthatjuk az ürülék jellegét, és szükség esetén innen könnyebben össze tudjuk gyűjteni vizsgálatok esetén. A beteg madarak hőháztartása sokszor zavart szenved, igénylik a meleget, így a gyorsabb stabilizálás végett ajánlott infralámpát helyezni a ketrec fölé! Takarmányozást tekintve csak könnyen emészthető fürtöskölest kapjon a madár, gyümölcsöt, zöldeleséget, tojásos eleséget ne, és ajánlott víz helyett teafélékkel kínálni a madarat! Ezek a biztonsági cselekedetek szükségesek a madár állapotának stabilizálására, azonban nem helyettesítik a szakállatorvosi vizsgálatokat!

 

            ÁLLATORVOSNÁL

Ma Magyarországon az állatorvos képzés csak minimálisan érinti az egzotikus állatok, így a nimfapapagájok egészségügyi problémáit, inkább az alapvető ismereteket, mint a tartást, takarmányozást, fajfelismerést érintik az alapoktatásban, ami nagyon kevés ahhoz, hogy egy kisállatokkal foglalkozó állatorvos érdemben valamit tudjon kezdeni a nimfapapagájjal! Ahhoz, hogy madaraink megfelelő szakellátásban részesüljenek, úgynevezett egzotikus állatokra szakosodott szakállatorvost kell meglátogatnunk vele. Azonban komoly gond, hogy míg pl.: Németországban külön lehet szakosodni madarakra, hüllőkre, rágcsálókra stb., addig itthon az egzotikus szakállatorvosnak mindenhez kell(ene) értenie, ami nem kutya, macska, ló és haszonállat. Természetesen az lehetetlen, hogy egy ember tökéletesen értsen minden egyéb állatfajhoz, így vannak dokik, akik inkább egy területet képviselnek. Kifejezetten madarakhoz is értő állatorvos roppant kevés van az országban, így igyekezzünk legalább szakállatorvoshoz juttatni kedvenceinket.

Sokszor találkozom az ár-érték problémával gazdik terén. Igen, az állatorvosi ellátás nagyon drága, sokszor 10-20 ezer forintba kerülnek csak a diagnosztikai vizsgálatok, és akkor még meg sincs gyógyítva a madár, csak ki van derítve jó esetben, mi lehet a probléma. Ez a magyar átlagfizetésekkel nem minden családban megoldható, így sokan úgy vannak vele, hogy a beteg madarat hagyják kimúlni, és majd vesznek helyette 2500Ft-ért egy másikat. Olcsóbban kijöttek, igen, de azért ezek a madarak tartása felelősséggel jár, és bizony mi felelősségünk, hogy szükség esetén a szenvedő állatnak megfelelő állatorvosi ellátást biztosítsunk, ami benn is szerepel az állatvédelmi törvényekben!

Másik gyakori probléma, hogy mire a madár már az állatorvoshoz kerül, a szakellátás ellenére a betegség annyira előrehaladott, a madár szervezete annyira legyengült, hogy már menthetetlen, és a madár meghal. Ilyenkor gyakori a gazdik felháborodása, az állatorvosokat szidják, hogy nem értenek hozzá és bizony így is elkértek egy halom pénzt. Az éremnek mindig két oldala van. Amennyiben a betegség időben van felfedezve (és nem akkor, mikor a madár már a földön fekszik) és azonnal állatorvos látja, akkor a gyógyulási esélyek jobbak a betegség okától függően. Sajnos ez egy ördögi kör, hiszen amíg a gazdák és állatorvosok kapcsolata nem javul, amíg még mindig a többség úgy gondolja, hogy felesleges a madarat elvinni állatorvoshoz, kiadva ezzel több ezer, akár több tízezer forintot, és inkább vesznek helyette egy másik madarat, addig bizony sajnos nem várhatjuk el, hogy több madarakra szakosodott szakállatorvos legyen az országban! A kereslet határozza meg a piacot, és egy állatorvos nem fog önköltségén több millió forintos képzésbe ölni idejét és pénzét, hogy utána ne tudjon abban dolgozni, amit tanult.

Mindenképp érdemes már akkor tájékozódni az állatorvosi felhozatalokról, amikor még csak a papagájok beszerzésével foglalkozunk. Sajnos gyakori probléma, hogy a gazdik csak akkor keresnek állatorvost, mikor a madár már előrehaladott beteg, ezzel veszítve értékes időt! Mindig legyen egy listánk otthon a szakállatorvosokról, elérhetőségekkel együtt, hogy gond esetén azonnal tudjunk indulni.

A madarat állatorvoshoz zárt szállítódobozban szállítsuk. Gyakori jelenség, hogy gazdi szimplán kalitkával együtt szállítja a beteg madarat, ami nem ajánlott (túl sok inger, túl sok stressz, húzat, alacsony hőmérséklet stb.). Időben szerezzünk be szállítódobozt, amiben a madarat könnyedén tudjuk szállítani bárhova, és amiben nem veri össze magát! A doboz aljára fehér papírt helyezzünk, ne szórjunk alá homokot vagy forgácsot. Az állatorvos már ezzel, hogy látja az ürülék jellegét, színét, könnyebben tud diagnosztizálni. Sajnos a papagájok tünetrejtő állatok, specifikus tüneteket nem nagyon produkálnak, így a diagnózis felállításához bizony különböző vizsgálatok szükségesek. A jó szakállatorvos először szemrevételezi a madarat, annak testtartását, tollazatát, megtapintja a testét, megvizsgálja a testnyílásokat, a garatot. Ezek a vizsgálatok jók arra, hogy egy általános kondíciófelmérést végezzen, de önmagában diagnózis felállítására nem elégséges! Sajnos itt bukik el sok állatorvos, hogy nem vizsgálódik tovább, hanem egy antibiotikumot, adott esetben kis gyulladáscsökkentőt is ad a madárnak, vitaminnal megspékelve. Egy jó szakállatorvos azonban nem hagyja itt abban a vizsgálódást! Az egyik legfontosabb diagnosztikai eszköz a madarak esetén a röntgen! Röntgennel megtekinthetjük a szervek morfológiai állapotát, gyakran ezzel diagnosztizálják a májmegnagyobbodást, de aszpergillózis esetén a légzsákok elmosódottsága, fémmérgezés esetén a fémrészecskék, tojásretenció esetén maga a tojás is látható. A röntgen kombinálható kontrasztanyagok adásával, így pl.: bélelzáródás jól diagnosztizálható vele! Ultrahangos vizsgálatok madaraknál a légzsákok miatt nem működik. Azonban a légzsákoknak köszönhetően az endoszkópos vizsgálatok jól elvégezhetők madarakon. Ezek mind a szervek állapotát, kinézetét mutatják, azonban magának a szerv funkcióját csak biokémiai vizsgálatokkal lehet kimutatni! Vérvétel nimfapapagájokon is megoldható, mely során haematológiai vizsgálatokat, ill. biokémiai vizsgálatokat végeznek. Haematológiai vizsgálatok speciálisak madarainkon, hiszen ők magvas vörösvérsejttel rendelkeznek, így az általánosan használt haematológiai automaták nem alkalmasak bizonyos vizsgálatokra. Biokémiai vizsgálatok során az adott szervek által termelt enzimszinteket mérnek! Így májenzimeket, hasnyálmirigyenzimeket, vese működését mutató enzimeket stb. Ezeknek a vizsgálatoknak, mintavételeknek a zöme természetesen gázzal történő altatásban történik. Adott tünetek esetén (pl.: hasmenés, hányás, öklendezés) egyéb mintavételek is történhetnek, pl.: begy vagy kloáka mintavétel, mely során a kapott mintát mikroszkóp alatt megvizsgálják, szükség esetén tenyésztésre laboratóriumba küldik.

Adott betegségtől függően előfordul, hogy madarunkat benn tartják a kórházban. Ilyenkor olyan betegsége van az állatnak, ami csak intenzív kezeléssel (infúziózás, rendszeres injekciózás, mesterséges etetés, adott esetben műtét) küzdhető le. Amennyiben az állatorvos úgy véli, a madár otthon is gyógyulhat, szigorúan tartsuk be a javaslatait (nyugalom, etetés, gyógyszerezés stb.). Ha úgy érezzük, hogy az állatorvos nem eléggé szakképzett, nem tud úgy nyúlni a madárhoz, ahogy egy szakembernek kellene, keressünk fel inkább egy másik állatorvost is, és kérjünk másodvéleményt!

 

TOLLTÉPÉS

Nimfapapagájoknál tolltépést alapvetően 3 csoportba tudjuk osztani, gyakorisági sorrend alapján:

 fiókák tollainak tépése a szülők által

 felnőtt madarak tollainak tépése fajtársuk/párjuk által

 felnőtt madarak tollainak tépése saját maguk által

 

FIÓKÁK TOLLAINAK TÉPÉSE A SZÜLŐK ÁLTAL

Az ember nem is gondolná, de a nimfapapagájoknál fordul elő leggyakrabban a fiókák tollainak a tépése. Számtalan oka lehet ennek a jelenségnek, azonban mindig figyelemfelhívónak kell lennie, hogy valami nincs rendben a költés során, ezért intézkednünk kell.

A leggyakoribb ok az ásványianyag hiány. A madarak szervezete, ásványianyag készlete jelentősen terhelődik költés során, a kalciumot a tojáshéj felépítéséhez csontraktárjaikból vonják el, azonban ezt folyamatosan pótolni kell. A kalcium mellett másik jelentős ásványianyag a foszfor, ami ugyan a magvakban nagy mennyiségben előfordul, azonban nem megfelelő arány esetén a felszívódás korlátozódik. A szervezetben történő hasznosuláshoz roppant fontos a különböző ásványianyagok, nyomelemek, vitaminok megfelelő aránya, ennek hiányában hiánybetegség alakul ki. A felnőtt madarak hiányukat különböző kényszercselekedetekkel igyekeznek pótolni, ez lehet a tojások felevése, a fiókák tollainak, tokjainak tépése. A jelenséget megelőzéssel lehet kezelni, aminek fontos része még a költés előtt a megfelelő ásványianyagokkal történő feltöltése a madaraknak, mely végig az egész költési időszak alatt történő adagolását nem tudjuk elkerülni. Leggyakoribb kiegészítők: szépiacsont, „csőrkoptató”, gritt, kagylóőrlemény, hőkezelt, porrá tört tojáshéj, gyári premixek (pl.: ÁP17).

҉ Személyes tapasztalatom: Madaraim előtt mindig van egy etetőtálnyi gritt, melyet 1:1 arányban keverek ÁP17el. Költés előtt, beindításhoz adagolt lágyeleséget szintén megszórom egy csipetnyi ÁP17el, természetesen a tálkában ad libitum elérhető számukra. Fiókanevelés során a lágyeleséghez rendszeresen adom ezt a premixet, amivel még naponta egyszer a magvakat is beszórom enyhén. Egy-egy fészekalj nevelése során a tálban található keverék, mely űrtartalma 2dl, elfogy.

A fiókák tépésének második leggyakoribb oka az odúból történő kiűzése, mely a már tollas, kirepülés előtt álló fiókáknál tapasztalható. Messze nem fordul elő olyan gyakran ez a jelenség, mint az ásványianyag hiánya okozta tolltépés, mivel a nimfák nagy része probléma nélkül elkezdi már akkor lerakni a következő tojásokat, mikor a kicsik még odúlakók. Néhány tojó esetén azonban előfordul, hogy a fiókákat így próbálja idő előtt kitessékelni az odúból. Ilyenkor legegyszerűbb módja a fiókák kivétele az odúból, majd egy tálkába lerakni a volier földjére. Ilyenkor a szülők még rendszerint probléma nélkül etetik, azonban ha továbbra is tapasztalható a szülők agresszív viselkedése a kicsikkel szemben, egy nagyobb rácstávolságú kalitkába helyezve a kicsiket a volieren belül, a szülők tovább tudják még etetni. Sajnos szintén egyre gyakoribb jelenség a szokásból/pszichés eredetű tolltépése a kicsiknek, amikor a felső kettő típus során felsorolt óvintézkedések sem segítenek, hanem minden fészekaljnál tépik a kicsik tollait. Amondó vagyok, hogy 3 esélyt minden madár megérdemel, így ha a 3. fészekaljnál is tapasztaljuk a kicsik tollainak tépését, a pár vonjuk ki a tenyésztésből és tartsuk kizárólag kedvencként!

 

FELNŐTT MADARAK EGYMÁS TOLLAINAK TÉPÉSE

Szintén gyakori jelenségnek számít, mely még a legharmonizálóbb szülőpároknál is előfordulhat. A jelenség fő oka az esetek nagy részében a hímek, melyek a párjuknak a fejtollait fejvakarászás közben kitépik. Ilyenkor a tojók felsikítását tapasztalhatjuk, de zömmel nagyobb ellenállás nem várható el tőlük, így krónikus esetben akár teljesen kopasz fejű tojóval is találkozhatunk.

Oka szintén sokrétegű lehet, hátterében lehet ásványianyag hiány (ÁP17 adagolását elkezdeni), illetve pszichés eredetű, elégedetlenség, frusztráltság, nem harmonizáló pár, vagy szimplán rossz berögzült szokás. Az esetek nagy részében ezek a hímek a fiókákat is kopasztják!

҉ Saját tapasztalat: Sajnos a tojócsere az esetek nagy részében nem segít, a hím az új tojónál is folytatni fogja a fejtollak tépését, amennyiben szokás okozza. Ezeket a hímeket nem kell ettől még egyedül tartani, csak ezzel a jelenséggel élni kell, tenyésztést viszont hagyjuk.

 

FELNŐTT MADARAK SAJÁT TOLLAINAK TÉPÉSE

A nimfák már probléma nélkül elérik azt az értelmi szintet, mely során előfordulhat a frusztrációból, elégedetlenségből adódó, úgymond pszichés eredetű tolltépés, mely hátterében gyakran kicsi ketrec, mozgáshiány, magány, unalom áll.

Azonban minden esetben, mikor tapasztalunk tolltépést nimfáinknál, állategészségügyi problémára kell gondolnunk! A tolltépés nem betegség, hanem tünet, mely mögött számtalan betegség állhat, ezért egy alapos szakállatorvosi kivizsgálást nem tudjuk elkerülni. Ha minden eredmény negatív és a madár egészségesnek lett diagnosztizálva, akkor pszichés okokra gondolhatunk.

 

Főbb egészségügyi problémák, melyek tolltépést okozhatnak:

 elhízás

 monoton, egyoldalú takarmányozás, túl olajos eleség

 parazitózos (bélférgesség, tetvesség, protozoák)

 bőrfertőzés, ekcéma

 tollciszta

 aszpergilózis, egyéb gombás fertőzés

 mérgezés, elsősorban fém, vegyszer, gyógyszer, gombatoxin

 szervi elváltozás (máj, vese, hasnyálmirigy)

 hormonális problémák (pajzsmirigy!)

 

҉ Személyes tapasztalatom: kedvencként tartott nimfáknál nagyon gyakoriak a máj zsíros elfajulása, mely oka a nem megfelelő takarmányozás (túl sok napraforgó, egyoldalú etetés, embernek szánt csemegék adása), illetve korábbi mérgezés (növény, vegyszer, fém). A máj zsíros elfajulása során a madarak mája törékennyé válik, megnagyobbodik, amit röntgenfelvételen jól látható. Nem mindig jár funkcionális zavarokkal, a tolltépés oka gyakran a máj megnagyobbodása következtében a májburok feszülése okozta fájdalom. Ilyenkor az esetek zömében a szárnyak alatt a törzsön tapasztalhatunk tolltépést, mely átvándorol a has irányába. Krónikus esetben az elfajult májsejtek elhalása következtében a májban megszaporodik a kötőszövet, hegessé válik, a keletkezett új májsejtek rendezetlenül alakulnak, kialakul a cirrózis, mely során a máj zsugorodik. Ilyenkor funkcionális elváltozásokat is tapasztalhatunk, a madár ürüléke elváltozik, a tolltépés erősödik, mert a máj méregtelenítő funkciója csökken, emellett tapasztalhatunk görcsöket, kómatózus állapotot a halál beálltáig. A máj gyógyítása elsősorban a kiegészítő, támogató terápián nyugszik. Számtalan méregtelenítést, májat támogató állatgyógyászati gyógyszert lehet ma már a forgalomban kapni, mely rendszeres adásával esélyt adhatunk madarainknak. Amit én szoktam alkalmazni: máriatövis mag, mely szilimarinban, szilibininben gazdag. Ha magot nem tudunk szerezni, kaphatók patikákban szilimarin tartalmú kapszulák, mely tartalmát szórhatjuk gyümölcsökre, zöldségekre, melyet a madár egyszerre megeszik. Fontos a fehérjében szegény diéta, mert a fehérjéből keletkező ammóniát a szervezete nem tudja megfelelően lebontani, ami görcsöket, halált okozhat! Ezenkívül nagyon jó, normális esetben állatok intravénás infúziózására alkalmazott készítmény a Duphalyte, mely ásványianyagokban, vitaminokban, glükózban, aminosavaknak gazdag. Ezt itathatjuk kúraszerűen, nálunk bevállt.

Minden esetben a megelőzésre kell törekedni, mert a gyógykezelés nagyon nehéz lehet. Igyekezzünk madarainkat megfelelően, változatosan takarmányozni, röptetéskor fokozottan ügyelni, ne férjen semmi, számára veszélyes tárgyhoz, növényhez, megfelelően nagy ketrecben, minimum párban tartsuk, megfelelő elfoglaltságok, rágcsálnivalók mellett, emellett fokozatosan ügyeljünk az ásványianyagok pótlására!

PARAZITÁK

Akárcsak minden állatnak, nimfapapagájoknál is előfordulnak különböző külső és belső paraziták. Ezek lehetnek egysejtű vagy többsejtű szervezetek. Külső paraziták közül leggyakrabban előfordulnak a madártetűatkák, ill. tollrágó/vérszívó tetvek, valamint rühatka, melyek a szaruréteget támadják meg a csőrön. Belső paraziták lehetnek Coccidia fajok, orsóférgek stb. Alapvetően lakásban tartott madarak csak mosatlan lombtól, zöldségektől, gyümölcsöktől kaphatnak parazitát, valamint karantén nélkül összerakott madaraktól. Kerti volierben elhelyezett madarak fogékonyabbak a paraziták ellen, hiszen a madarak kapcsolatban állnak a vadmadarakkal, ill. szabad földdel. Alapvetően évente egyszer, legjobb esetben évente kétszer ajánlott a madarakat féreghajtózni/parazitaellenes kezelésben részesíteni. Erre a megfelelő készítmények: Ivermektin Light spot on, Piret Mix, Insecticid 2000, Trisulmix.

 

            BAKTÉRIUMOK

Bakteriális fertőzést bármikor kaphatnak a madarak. Mivel több millió baktérium faj van, így a teljesség abszolút igénye két baktériumot emelnék ki, mely a madarainkra első körben veszélyt jelent.

Salmonella gyakori fertőzést okoz madarainknál, mely sokszor nem megfelelően elkészített tojásos eleség, ill. higiéniai hiányosságok okoznak. Gyakori probléma a díszmadarak baromfiakkal együtt történő tartása, mely során az áthordás szinte kikerülhetetlen. Salmonella okozhat ízületgyulladást, bélgyulladást, szaporodásbiológiai problémákat, mint befulladt tojások, kis létszámú fészekalj, valamint korai fióka elhullást. Salmonella ellen egyelőre az Enrobioflox ajánlott.

Papagájtartásnál a legrettegettebb bakteriális fertőzés, mely embereket is érinthet, a papagájkór, melyet a Chlamydophila psittaci okozza. A betegség jól tartott, egészséges madaraknál, megfelelő higiéniás körülmények között nem fordul elő, kedvencként tartott madaraknál, amennyiben a beszerzési hely igényes (ergo nem szaporítótelep, ellenőrizetlen börze vagy állatkereskedés), kis eséllyel kapunk el bármit is madarainktól. A papagájkór hasonló tüneteket produkál, mint az influenza, a madaraknak bőséges orrfolyása, kötőhártyagyulladása van, sokat tüsszögnek, fejen a tollazat ragacsos a sok váladéktól, a szemhéjak duzzadtak, légzés nehezített, a madarak kedvetlenek, apatikusak, étvágytalanok, hasmenéssel küzdenek. Kezeletlenül a madarak elpusztulnak, annak ellenére – ugyan a madár általános állapotától függ – hogy a betegség antibiotikummal jól gyógyítható. Ami miatt ez a betegség rettegett, hogy a fertőzést elkaphatják emberek is, azonban egészséges, életerős, háttérbetegséggel rendelkező embereknél a fertőződés esélye kicsi. Ettől függetlenül háziorvost keressünk fel, hogyha az állatorvos diagnosztizálta az állományban ezt a megbetegedést.

A bakteriális fertőzések nagy része bélgyulladást okoz, azonban előfordulnak idegrendszeri, ízületi, sőt légzőszervi problémák is! Mindenképpen fontos, hogy mielőtt otthon random el kezdjük kezelni valamilyen antibiotikummal, érdemes kivizsgáltatni a madarat, kiderítve, mi a pontos kórokozó. Ezáltal a kezelés során a megfelelő antibiotikum kiválasztása döntő szerepet játszik a betegség leküzdésében. Az antibiotikum kúrát legalább 5 napig alkalmazzuk, különben növeljük a félbeszakított kúrákkal az antibiotikum rezisztencia kialakulását (magyarán az a szer nem fog később már hatni).

            VÍRUSOK

Vírusos megbetegedések komoly, állományszintű problémát jelentenek a papagájok körében. A teljesség igénye nélkül 3 vírust mutatok be, mely előfordulhat nimfapapagájok körében.

A circovírus okozta megbetegedést legtöbben úgy ismerik, hogy papagájok csőr- és tollszindrómája, avagy PBFD. Ez egy idült lefolyású – adott esetben évekig eltartó -  toll- és csőrnövekedési problémát okozó betegség, mely jelen tudásunk szerint nem gyógyítható. Jellegzetes tüneteik a szabálytalan vedlés, torz tollazat fejlődése, a szárny- és faroktollak letörése, kihullása, csőr növekedésének zavara, a csőr szerkezete felpuhul, repedezik, elhajlik, a növekedés felgyorsul, keresztbe nőhetnek. A tollazati problémák lokalizálódhatnak akár csak egy tollra is, de van, amikor a madár teljesen lekopaszodik. A betegség bélsárral, begyváladékkal, tollporral (és vertikális fertőzés sem kizárt, tehát tojáson keresztül) terjed. Az első tünetek megjelenése után az állatok átlagosan még néhány hónapot élhetnek, azonban mivel a vírus az immunrendszert is támadja, akárcsak AIDS-es betegeknél, egy bagatel fertőzés is elviheti a madarat. Ahogy már írtam, gyógyítani nem lehet a betegséget, az életet meg lehet kísérelni immunstimulánsok, antibiotikumot, vitaminok adásával, de az esetek zömében a kíméletes eutanázia a megoldás. Mindenképp az állomány circo-vírus mentességére kellene a legtöbb tenyésztőnek törekednie, azonban a magyar viszonylatban, ahol a karantén még mindig idegen fogalom, az állatorvost pedig pénzhajhász ficsúrnak tekintik, a madarak kereskedelme pedig gondolkodás nélkül zajlik, addig sajnos nem várhatunk javulást, csak romlást. 

A másik leggyakrabban előforduló probléma a polyomavírus fertőzöttség, mely hasonlóan a circovírusra, tollnövekedési, vedlési zavarokat okoz. A polyoma-vírushoz köthető a hullámosoknál aránylag gyakran előforduló úgynevezett francia vedlés. A betegség zömmel tollasodási időszak végén, 6-10 hetesen jelentkezik. Gyors lefolyás esetén az állatok sokszor tünet nélkül elhullanak, idült esetben csapzott tollazat, elsőkörben a szárny evezőtollai és a faroktollak sérülnek, kihullanak, helyükre nem nő vissza toll, vagy ami visszanő, torz, csavart. A betegség sokszor csak a nagy tollakig terjed, de van, amikor az egész test tollazatát érinti. A problémát járványtani szempontból az jelenti, hogy sok olyan madár van, melyek hordozzák a vírust, azonban ők maguk nem fertőzöttek. Sajnos akárcsak a circovírusnál, az állomány nagy része fertőzött már, mivel karantént, szűrővizsgálatot, egyáltalán az állományt mentesítését a legtöbb tenyésztő nem végzi, a madarak szabad áramlása, börzék stb. sem jelentenek akadályt a vírus terjedésében.

Nimfapapagájoknál ugyan ritkábban fordul elő, mivel elsősorban amazon, ara, jákópapagájok megbetegedése, de sajnos mivel már voltak nimfapapagájt érintő megbetegedések is, bemutatom röviden itt is a borna-vírus okozta(?) mirigyesgyomor-tágulat szindrómát, vagy más néven a PDD. A klinikai tünetek jellegzetesek, a madár bágyadt, levert, öklendezik, ill. hasmenés figyelhető meg, melyben emésztetlen magvak találhatók! A beteg madár eszik, azonban mégis fogy, mivel a magvakat nem képes megemészteni, egyben kiürülnek a bélsárban. Ritkán előfordulnak központi idegrendszeri zavarok is, mint fej rendellenes mozgatása, koordinációs zavarok, bénulás. A vírus hatásmechanizmusát tekintve a mirigyesgyomor beidegződését károsítja, ezáltal gátolja annak normális működését, a normális emésztést, perisztaltikát. A betegség nem gyógyítható! Egyedüli megelőzést a szigorú karantén jelent.

A Pacheco-betegség iránt valamennyi papagájfaj, így a nimfapapagájok is fogékonyak. Ezt a betegséget herpesz vírus okozza, és gyakran egyetlen tünete az állományban történő nagy mértékű, hirtelen elhullás. Elhúzódó esetben öklendezés, hasmenés, kötőhártya-gyulladás, idegnrendszeri tünetek jelentkeznek. Diagnosztizálni ebben az esetben boncolással, kórszövettannal lehetséges. A betegség elsősorban bélsárral, ill. oronasalis úton terjed. Vannak fajok, mint pl.: a sziklapapagájok, melyek vírustól meg nem betegszenek, azonban vírushordozókká válnak, így megfertőzhetik a többi madarakat a betegséggel. A gyógyulási esélyek kétesek, prognózis rossz, a túlélt egyedek vírushordozókká válhatnak. Itt is egyedüli megoldást a karantén, a szűrések jelentik.  

            GOMBÁK    

Akárcsak az emlősöket, madarainkat is számtalan gombás fertőzés támadhatja meg, azonban mégis 3 nemzetséget kell elsőkörben kiemelni, mely a legfontosabbak a madaraink egészségvédelme érdekében.

Aszpergillózis, avagy a legismertebb betegség papagájaink körében, mely tüdőpenészesedést okoz. Az Aspergillus sp. elsőkörben takarmány útján kerül madaraink szervezetében. A magvakon, melyek állatok takarmányozására szánnak, nem történik egységes vizsgálat a penészgombák irányában, holott nem csak kedvenc madaraink, hanem haszonállataink egészségét, és ez által a mi egészségünket is jelentősen veszélyeztetik. Az Aspergillus fajok másodlagos anyagcserefolyamataik révén mikotoxinokat termelnek, melyek elsőkörben a szervek működését károsítják, daganatokat okoznak. Madaraink számára azonban mégsem elsőkörben a mikotoxinok azok, melyek leggyakrabban okoznak problémát, hanem a takarmánymagvak felszínén található penészgomba-spórák belégzése, melyek letapadnak a nyálkahártyákon, a légcsőkapillárisokon, légzsákokon, ahol gombatelepeket növesztenek, csökkentve a légzési felületet, adott esetben fulladást okozva. Súlyos fertőzés során a penészesedés nem csak a hörgőkre, légcsőre, légzőapparátusra terjed ki, hanem bizony más szerveket is megtámadhat (máj, vese, szív stb.), károsítva ezzel működésüket. Az aszpergillózis elsőkörben zárt térben tartott trópusi papagájokon fordul elő, leggyakrabban amazonpapagájokon, jákópapagájokon, arákon stb., mivel ezeknek a madaraknak az élettere magas páratartalmat igényel (60% felett), amit lakásban tartott madaraknál nem nagyon megoldható. Az alacsony páratartalom irritálja a nyálkahártyát, ezáltal azok védekezőképessége csökken, fogékonyabbá teszik az állatot a gombás fertőzésre. A fertőzés kialakulásához immundeficítek (vitaminhiány, vírusfertőzés, szervi elégtelenség), ill. helytelen takarmányozás (földimogyoró, egyoldalú, ellenőrizetlen mageleség) is hozzájárul. Nimfapapagájok, mivel alapvetően száraz területekről is származnak, és eleségükben nem szerepel az erősen fertőzött földimogyoró, sokkal ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. Azonban globális felmelegedés miatt hazánkban is előfordul már természetes közegben az Aspergillus gombák, így sajnos hazai termesztésű magvakon is egyre gyakrabban előfordulnak ezek a penészgomba fajok. Talán ezzel is magyarázható, hogy egyre több nimfapapagájnál találnak aszpergillózist. Az aszpergillózis eleinte atipikus tüneteket produkál, a madár lustább, kevesebbet repül, kis mozgás hatására hamarabb elfárad, előrehaladott fertőzés esetén már tátogás, nehezített légzés, fulldoklás, ami a madár életébe kerül. Az aszpergillózis nagyon nehezen kezelhető, érdemi gyógyulást még korai fázisban érhető el, azonban a penészgomba fertőzöttséget gyógyító, úgynevezett antimikotikum szerek súlyosan terhelhetik az a szervezetet, károsítják a májat. Mint a legtöbb betegséget, az aszpergillózis is elsősorban megelőzni könnyebb, mint kezelni. Megfelelő takarmányozás – tiszta, minőségi, jó esetben bevizsgált magvak, sok mozgás (minél többet repül a madár, annál jobban átszellőzik az egész légzőapparátusa) – valamint megfelelő levegőztetés, legjobb esetben kerti elhelyezés.

Másik aránylag gyakran előforduló gombás fertőzés a candidiosis, melyet Candida fajok okozzák. Elsőkörben emésztőrendszert támadják meg, emésztési zavarokat okozva. Higiéniai problémák és helytelen takarmányozás növeli a betegség kialakulásának kockázatát, elsőskörben A-vitamin hiánynál, valamint veseproblémáknál fordul elő fokozottan. A gombák kifejezetten szeretik a cukorban gazdag területeket, ezért a sok gyümölcsöt fogyasztó madaraknál nagyobb eséllyel fordulnak elő. Jellegzetes tünet a begygyulladáséval megegyező, gyakori a hányás, nyáladzás, a madár gyorsan kiszárad. Gyógyulása kétes.

Egyre gyakrabban előforduló megbetegedés a Going-light-szindróma, avagy a megabakteriózis, melyről régebben úgy vélték, hogy baktérium okozza, azonban ma már tisztázott, hogy a betegség hátterében Macrohabdus ornithogaster nevű gomba szerepel. A gomba elsőkörben a begyet és a mirigyes gyomrot támadja meg, méghozzá elzárja a mirigyek kivezetőnyílásait, ezáltal azok elfajulnak, és az emésztés károsodik. Az emésztetlen magvak mellett a röntgenen tágult mirigyes gyomor látható (diagnosztikai szempontból nehézséget okoz a PDD-től való elkülönítés!). Gyakran a zúzógyomor és a mirigyesgyomor közötti átmenet nagyon vékony a nyálkahártyák megvastagodása miatt, ami akadályozhatja a takarmány tovajutását. Klinikailag a madarak kedvetlenek, apatikusak, gyakran hánynak, zöldes hasmenésükben emésztetlen magvak találhatók. Jó étvágyú madaraknál ettől függetlenül gyakran előfordul, hogy lefogynak. Diagnózist röntgennel és bélsárvizsgálattal, valamint begyfal lenyomattal lehetséges. Kezelés antimikotikummal lehetséges, mely mellett az itatóvíz savanyítása, és könnyen emészthető takarmány kínálása szükséges. Mivel a gombák kifejezetten szeretik a szénhidrátban dús eleséget, ezért gyümölcsöt ne adjunk madarainknak. A kezelés során elérhetjük a klinikai gyógyulást, azonban a szervezetből abszolút kiírtani a kórokozót nem vagy csak ritkán lehetséges, ezért gyakori, hogy az állatokat életük végéig kell kúrálni.

            SZERVI PROBLÉMÁK     

Elsőkörben szervi problémákat mérgezések, valamint helytelen takarmányozás, ill. tartási körülmények okozzák. Nimfapapagájokat érintő leggyakoribb szervi problémák közé a filtrációs (szűrő) szervek elfajulása tartozik, legfontosabb és leggyakoribb a máj elzsírosodása, elfajulása.

Nagyon sok nimfát érint ez a betegség, mely hátterében a mozgásszegény életmód (kalitkás tartás), valamint a nagy energiatartalmú takarmány (túl sok napraforgó) áll. A májmegnagyobbodás többnyire zsírlerakodás következtében alakul ki, a máj elzsírosodik. Ennek hatására nem csak a máj térfogata nő, mely adott esetben már gátolja a normális légzését is a madárnak, hanem májsejtek károsodásával, elhalásával is járhat. A máj ezáltal nem képes ellátni méregtelenítő feladatát, a madár lebetegszik. A májelzsírosodás nem napok, hanem évek alatt alakul ki, így nem érdemi magyarázat az, hogy madárnak eddig nem volt semmi problémája, hogy egészségtelenül lett etetve. A májelzsírosodás csak előrehaladott állapotban mutat tüneteket, gyakori a kedvetlenség, bágyadtság, vízszerű hasmenés, előrehaladott állapotban tolltépés, emésztési, légzési zavarok. Túlsúlyos madaraknál garantált a májelzsírosodás, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy jó kondiban lévő madarak biztosan nem betegek. Sokszor egészségesnek vélt madaraknál csak akkor derül ki, hogy a mája meg van nagyobbodva, mikor más okokból adódóan röntgent készítenek róla. A madarak mája is kiváló regeneráló képességgel rendelkezik, azonban a májmegnagyobbodás gyógyítása nagyon hosszú és nehéz kezelést igényel.    

A másik leggyakrabban előforduló szervi probléma a begygyulladás. A begygyulladás önmagában nem betegség, sokszor inkább tünete egy betegségnek. Jellegzetes tünete a madár étvágytalansága, a fokozott vízfogyasztása és nem sokkal rá kiöklendezése, a fej tollazata a hányástól csatakos, ragacsos, a madár bágyadt, láthatóan beteg, gubbaszt. Mivel a madár nem tud folyadékhoz és energiához jutni, kifejezetten életveszélyes, gyors lefolyású probléma, ezért hogyha hányást tapasztalunk madarainknál, ne várjunk, azonnal vigyük el szakállatorvoshoz. A begygyulladásnak rengeteg oka lehet: irritált a nyálkahártya olyan növény/dolog stb. elfogyasztásától (pl.: szobanövények, mérgező növények), parazitás, gombás, bakteriális fertőzés, májelégtelenség, veseelégtelenség, bélelzáródás, bélelhalás, fémmérgezés stb.

Petefészek elfajulása, tojócső gyulladása, mint más madárfajoknál, nimfapapagájoknál is előfordul. Ez okozhat notorikus tojásrakást, valamint tojáshéj képződési problémákat. Egyetlen jelei a megbetegedésnek a tojásrakási problémák, megállás nélkül történik a tojásrakás, vagy ahogy már említettem a tojáshéj elégedetlenül képződött, gyűrött, ráncos, sokszor bőrhéjú a tojás. Súlyos esetekben tojásvisszatartást is okozhat, ami életet veszélyeztető állapot. A gyulladás gyógyszeresen, súlyos esetben műtéti úton orvosolható csak.

 

            MÉRGEZÉSEK

Cinkmérgezés

A cinkmérgezésben megbetegedett papagájok száma sajnálatos módon egyre csak növekszik, amióta a szakemberek felfedezték ezt a problémát és tudatosan vizsgálják a beteg állatokat cinkmérgezésre is.

Azonban hogyan alakul ki a cinkmérgezés?

A cinkmérgezés leggyakoribb oka a tartási körülményekben keresendő. A papagájok ketrece ma az esetek túlnyomó zömében horganyzott, galvanizált rácsozatból áll, ami a fő forrása a megbetegedésnek. A papagájok kifejezetten szeretnek mászkálni a kalitkák, volierek rácsán, csőrükkel kapaszkodva a rácson, valamint unalmukban a rácsozat nyaldosásával a rácsozatról kisebb-nagyobb mennyiségben cink juthat a szervezetükbe.

 

Lehetséges cinkforrások:

  • rácsozat, különös tekintettel a cink-oxidra (fehér rozsda) és a „cink-orr”-ra
  • papagájjátékok karabinere, drótja
  • csengők, harangok
  • láncok
  • képkeretek, egyéb fém tárgyak
  • falfestékek
  • víz (vízvezetékek állapota?)
  • gyűrű
  • tehát konkrétan minden, ami fémből van

A cinkszemcsék lenyelve a gyomorban feloldódnak, a gyomorsavval reagálva cink-klorid keletkezik, mely kifejezetten irritálja a nyálkahártyákat, így a gyomor nyálkahártyáját is (öklendezés, hányás, gyomorfekély). A cink szabad formájában sajnos nem tud leépülni a szervezetben, nem tud kiürülni. 

 

 

 

A cinkmérgezésnek két formája létezik: akut és krónikus.

 

AKUT CINKMÉRGEZÉS

Az akut cinkmérgezés során az állat rövid idő alatt nagy mennyiségű cinket vesz magához. Ez esetben a tünetek kifejezettek, nehézfém-mérgezés egyéb eseteihez hasonlóak.

 

KRÓNIKUS CINKMÉRGEZÉS

Krónikus cinkmérgezés során az állat kis mennyiséget vesz magához tartósan, így a mérgezés hosszú hónapok-évek során alakul ki. Diagnosztikai nehézség, hogy a tünetek nem specifikusak.

TÜNETEK

bágyadtság, kedvetlenség, gyomor-bél problémák, hasmenés (lehet zöld, de akár véres is), öklendezés, ezáltal jelentős fogyás, központi idegrendszeri tünetek (görcsök, rángások, bénulások, ferdefejtartás, egyensúlyzavarok, vakság), vese, valamint májműködési zavarok, ennek következtében fokozott vízfelvétel és ürítés (polyuria, polydipsia), végül heveny légszomj, keringés összeomlás, és halál

kedvetlenség, lustaság, ürülék sokszor változik (a húgysav vízszerűvé válik, ami utal a vesék, máj működésének károsodására), gyengeség, borzoltság, matt, kopottas tollazat, esetleg színezetváltozás (májproblémára utalhat), tolltépés, betegeskedés – immunrendszer gyengülése miatt fogékony bármilyen fertőzéssel szemben, öklendezés, lesoványodás, halál.

Nem kell minden tünetnek és főleg egyszerre jelentkeznie ahhoz, hogy a madár krónikus cinkmérgezésben szenvedjen. 

DIAGNÓZIS

specifikus tünetek, a röntgen, valamint a vérvétel!

Röntgenfelvételen a lenyelt fémrészek radiodenz árnyékot adnak, melyek sokszor a mirigyes, illetve a zúzógyomorban találhatók, emellett feltűnően kitágult a mirigyesgyomor.

Vérvizsgálatok során a cinkionok mennyiségét, valamint biokémiai vizsgálatokkal az egyes szervek – elsősorban a máj, vese, hasnyálmirigy – károsodásának mértékét is meghatározzák.

nincsenek specifikus tünetek, sokszor a kezelés az épp aktuális fertőzésre szorítkozik, míg a cinkmérgezés a háttérben marad és tovább károsít. Ma már sokszor nézik a vér cinkszintjét is, így kizárható vagy épp megerősíthető egy a háttérben zajló cinkmérgezés. Röntgenen csupán a máj megnagyobbodása, valamint a mirigyes gyomor kitágulását látni, ami szintén nem specifikus a mérgezésre. 

KEZELÉS

Cinkmérgezés csak egy esetben gyógyítható: ha azonnal kezeljük. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszer a Ca-EDTA, mely komplexet képez a cinkionokkal, így a madár szervezete ki tudja választani azt. A kezelés hosszadalmas, költséges és sokszor kórházi elhelyezést igényel, és így sem biztos, hogy a madár teljesen meggyógyul valaha is. A problémát az emelkedett cinkérték okozta szervi károsodások jelentik, elsősorban a máj és a vese károsodása, ami kezelése akár hónapokat is igénybe vehet. Mindenképpen csak szakállatorvossal vizsgáltassuk ki beteg madarainkat és kérjük vérvétel esetén cinkérték meghatározást, valamint röntgent!

 

Nem olyan könnyű eldönteni, hogy pontosan honnan, melyik értéktől tekintjük a cink mennyiségét mérgezőnek, toxikusnak, mivel a határérték nem csak fajonként, de szakirodalomként is változik. Alapvetően a 2ppm alatt tekinthető normális értéknek, 3ppm pedig az a határ, amikor mérgezésről beszélhetünk – a legtöbb faj esetén! Azonban a kakaduk általánosságban magasabb cinkkoncentrációval rendelkeznek egy tanulmány szerint, klinikailag egészséges állatokban 3,41ppm cinkkoncentrációt is mértek! Azonban, hogy lássuk mennyire változik ez egyedenként, voltak olyan kakaduk is, akik 3ppm értéknél előrehaladott akut cinkmérgezésre utaló tüneteket produkáltak!

Megelőzés

Sajnos az egyetlen megoldás a cinktartalmú rácsozat kerülése. Külföldön a nemesacél rácsozatot tekintik az egyetlen alternatívának, azonban nehéz beszerzése és főleg magas költsége miatt, nem könnyen kivitelezhető.

Ügyeljünk mindenképpen arra, hogy madarainknak megfelelően nagy voliereket biztosítsunk, ahol ne a mászás legyen a fő mozgástípusa, hanem a repülés.

A rácsozat épségére mindig ügyeljünk – fehér rozsda, kiugró fém bütykök (cinkorr) esetén a rácsozat cseréje erősen ajánlott. Sajnálatos módon a fehér rozsda előfordulását növeli a magas páratartalom, nedvesség, azonban mivel ezek az állatok zömmel trópusi állatok, így ez sajnos elkerülhetetlen.

 

A papagájok napi szintű lefoglalása szintén kiemelten fontos, hiszen megfelelő rágcsálnivaló ágakkal, gallyakkal a madár nem a rácsozatot, ill. a számára elérhető csavarokkal, drótokkal, láncokkal stb. fog játszani. Kerüljük a csengős, drótos részt is tartalmazó papagájjátékokat, ne rakjunk be nekik láncot játéknak, ne helyezzünk közelébe feleslegesen fém tárgyakat, valamint az etetőket nemesacél fémetetőkre, üvegre vagy műanyagokra cseréljük!

Mindenképpen fontos a madarak folyamatos vizsgálata, apró kis tünetnél alapos állatorvosi kivizsgálás ajánlott, emellett évente egyszer teljeskörű vérvizsgálat, röntgenvizsgálat erősen ajánlott, nem csak a cinkmérgezés miatt!

A legtöbb betegség csak akkor gyógyítható, hogyha időben elkapják! Na de ha a madár már tüneteket mutat prédaállatként, akkor számítanunk kell már előrehaladott folyamatra, maradandó károsodásokra. Így itt is a megelőzés fontosabb, azon legyen a hangsúly!

 

Ólommérgezés

A második leggyakoribb, és sajnos az esetek zömében végzetes mérgezés madarainknál, mely okát, akárcsak cinkmérgezés esetén, környezetünkben kell keresni. A nimfapapagájok kifejezetten kíváncsi madarak, akik szeretnek mindent megrágcsálni, így bizony a számukra veszélyes tárgyakat is. Sokszor nem is gondolnánk, mennyi helyen előfordul a végzetes ólom, ill. ólomötvezetek.

Ólom tartalmú tárgyak:

  • függönynehezékek
  • rozsdásodást gátló festékek
  • kerámiaglazúrok
  • ólomprofilok
  • antik fémtárgyak
  • elemek stb.

Mérgezés lefolyása:

sajnos az ólommérgezés gyors lefolyású mérgezés, napok alatt elviszi a madarakat. Atipikus tünetekkel kezdődik minden, mint étvágytalanság, bágyadtság, gubbaszt a madár, a madár gyakran hány, öklendezik, elgyengül, sötétbarna, véres az ürüléke, előrehaladott állapotban már idegrendszeri tünetek is megjelennek, mint koordinációs zavarok, görcsök, bénulás. A leépülés nagyon gyors. Ténylegesen diagnosztizálni csak röntgennel lehet, amin láthatók a lenyelt fémrészecskék a zúzógyomorban.

 

Kezelés

Minél hamarabb meg kell kezdeni a kezelést. A kezelésnek addig kell tartania, amíg a szervezetben létható ólomrészecskék. A kezelés során szájon át bárium-szulfátot kell adni a madaraknak , ami megakadályozza a további ólom-ionok felszívódását, emellett Ca-EDTA-t vagy DTPA-t, illetve folyadékterápiát (infuzió), valamint B-vitaminokat kell adni a madaraknak. A prognózis kétséges, attól függ, mennyire korán sikerült elkezdeni a kezelést, hogyan reagál a madár a kezelésekre.

Megelőzés

Az egyetlen igazi megoldás a megelőzés, mivel az ólommérgezéses esetek nagy százaléka sajnos halállal végződik, mivel túl későn reagáltak a gondra és addigra már túl sok ólom szívódott fel a szervezetben. Megelőzés terén röptetés csak abszolút madárbiztos helyen történjen, függönynehezékekre, fémkeretekre, fémtárgyakra, festékekre abszolút figyeljünk, ha lehet távolítsuk el madaraink közeléből!

Teflon-gőz mérgezés

Papagájoknak nem csak azért nincs semmi keresnivalójuk a konyhában, mert a szálló tollpor, tollak, ürülékek higiéniai kifogásokat nyújtanak az élelmiszerek mellett, hanem mert a madarak életét, testi épségét veszélyeztetik. A konyhában nem csak forró és éles minden, de a főzés, sütés közben a madarak érzékeny légzőszerveiket érintő mérgező gázok is keletkeznek. Közöttük a legveszélyesebb a túlhevült teflonedények által kibocsátott gőzök, melyek kis koncentrációban is végzetes, halálos a madarak számára. Ezek a gőzök a légzőhámokon keresztül kerülnek a keringésbe, ahol idegrendszert támadják meg. Jellegzetes tünetek a központi idegrendszeri tünetek, mint görcsök, remegések, bénulások, végül elhullás. Prognózis nagyon rossz. Egyetlen megoldás a megelőzés, a madarakat véletlenül se engedjük/tartsuk a konyhában!

Növények okozta mérgezések

Környezetünkben nagyon sok a mérgező növény, amire nekünk kell figyelnünk, hogy ne jussanak a madarak közelébe. A növények okozta mérgezéseknek is több formája van, vannak, amelyek gyors lefolyásúak – fogyasztást követően órák, napok telnek el a tünetek/elhullás jelentkezéséig, valamint lassú lefolyásúak, melyeknél akár hetek, hónapok kellenek, hogy tünetek jelentkezzenek. A mérgezés előfordulása attól is függ, mekkora mennyiséget vesz a madár magához és mennyi időn keresztül. A legtöbb növények nyálkahártya irritációt, begygyulladást, bélgyulladást, hasmenést, valamint máj és veseelégtelenséget okoz (mindkét szerv fő feladata a méreganyagok kiválasztása, ami miatt ezek károsodnak mérgezések során elsőskörben). Azonban vannak növények, melyek az idegrendszerre hatnak, idegrendszeri tüneteket, remegést, görcsöket, bénulást okoznak, valamint vannak növények, melyek közvetlenül a szívre hatnak, azt károsítják, ezáltal az állat halálát okozzák. Mivel a legtöbb növény rendelkezik valamilyen méreganyaggal, ezért nem sorolom fel a több ezer fajt, hanem felhívom inkább a figyelmeteket arra, hogy csak olyan növényt adjatok madaraitoknak, melyekről több helyről is megbizonyosodtatok, hogy nem mérgezőek!

 

Sajnos azonban gyakran előfordulnak olyan mérgezések, melyek közvetetten ehető növények okoznak. Itt elsősorban a növények felületére lerakódott szennyeződések (kipufogógáz), permetszerek, a növények által talajból felvett és beépült vegyületek (nitrát – bolti saláta) játszanak fontos szerepet. Ezért roppant fontos, hogy csak biztos helyről szedjünk növényeket, forgalmas autóút, valamint permetezett területek mellől soha! Sajnos ilyen vegyszerezett, szennyezett növények okozta mérgezések nagyon gyors lefolyásúak és a legtöbb esetben nagyon rossz prognózist jelent. Így megelőzés az egyetlen megoldás!

 

TRICHOBEZOÁROK

A nimfapapagájok más papagájfajokkal egyetemben nagyon szeretnek rágcsálni különböző dolgokat, így bizony fokozottan veszélyeztetve vannak különböző idegentestek felvételére. Előző bejegyzésnél olvashattatok fém idegentestek lenyelésének veszélyeiről, most azonban a szálas idegentestek kerülnek terítékre!

Na de mi az a trichobezoár? Nem más, mint szőrgolyó, mely az emésztőcsatorna valamely részén, zömmel a begy, valamint a zúzógyomor környékén elakadt szálak összetapadásával keletkezik. Ezek a szálak lehetnek szintetikusak vagy természetesek. A természetes szőrszálak lehetnek állati eredetűek – zootrichobezoárok, valamint növényi eredetű – phytotrichobezoárok.

 

Hogyan kerülnek ezek a madaraink begyébe/gyomrába? Nem mással, mint az általunk kínált játékokkal, rágcsálnivalókkal, kötelekkel, hintákkal. Alapvetően nagyon kevesen tudják, hogy a szétrágcsált, elhasználódott játékokról a papagájok a szálakat nem csak „birizgálják”, leszedik, hanem adott esetben le is nyelhetik. Egy-egy szál lenyelésével nincs is gond, azonban hogyha egy megbomlott játék, spárga stb. kiemelt figyelemben részesül madaraink által, örömmel rágcsálják azt, akkor bizony a nagy mennyiségű szál, ami az emésztőcsatornába került, összegabalyodnak, összetapadnak, ezáltal akadályt képezve az emésztőcsatornában.

Mik azok a tárgyak, amik veszélyt jelenthetnek madarainkra? Minden, ami szálasodhat, amit szálakra szét lehet szedni. Papagájoknak szánt kötelek, játékok – mindegy, milyen anyagból készült, ha szálasodásra képes és a madarak kifejezetten szeretik rágcsálni, akkor lényegtelen, hogy természetes vagy szintetikus, veszélyt jelent a madarakra!  Spárgák nem csak azért veszélyesek, mert gyakran valamilyen vegyszerrel vannak kezelve, hanem bizony mert az is szálasodik, és a madarak szeretik rágcsálni. Lakásban tartott madarak esetén a szőnyegek is veszélyesek lehetnek. A madarak gyakran matatnak lenn a földön, a szőnyegen krasszálnak, közben fel-felcsípnek egy-egy kis szálat…

Mik a tünetei a bezoároknak? Alapvetően gastroenterális tüneteket produkál, tehát minden, ami az emésztőrendszerre korlátozódik. A madarak kis méretű bezoár esetén „csak” fogynak, mivel a térfoglaló bezoár miatt nem képes annyi táplálékhoz jutni, amennyi szükséges, az emésztés romlik, így a gazdi csak annyit lát, hogy a madár eszik, eszik, mégis fogy. Mi ilyenkor az első gondolat? Biztos férges… Lehet, de nem feltétlenül. A bezoárok irritálhatják a bél nyálkahártyáit is, ami bélgyulladás szerű tüneteket okozhatnak: hasmenés, hányás. Nagy méretű bezoárok már életveszélyesek lehetnek, hiszen bélelzáródást okozva hamar a madár halálát tudják okozni! Ezért ez a veszély nem mellékes.

Mi a teendő bezoár esetén? Bezoárokat szakállatorvosok diagnosztizálják, és szükség esetén (mire diagnosztikálni lehet, már szükséges..) megoperálják!

Hogyan tudjuk megelőzni a bezoárok kialakulását? Kötözőanyagnak csak nem szálazó anyagokat használjunk, játékokat, köteleket azonnal cseréljük ki, ha a madár már kikezdte. Kerüljük a bomló szélű kötelek és játékok alkalmazását. Biztosítsunk madarainknak annyi elfoglaltságot, hogy ne a szálak húzogatása legyen a legjobb elfoglaltsága.

Minden madár ki van téve ennek a veszélynek? Nem, vannak nimfapapagájok, akik abszolút nem foglalkoznak a kötelek, bomlott végű játékokkal, nem rágcsálják őket, ugyanakkor vannak madarak, akik kifejezetten szeretnek azzal játszani. Ismerjük ki madarainkat, és utána már tudjuk, hogy mennyire alkalmazhatunk kötelet stb. a volierben.  De ne feledjük, legjobb játékok mégis csak a természetes, lombos, kérges ágak, melyeket a madarak kedvükre szétszedhetnek.

Fontos, hogy a megbomlott, szálazó játékok, kötelek, kötözők nem csak akkor tudnak veszélyesek lenni, mikor a madarak lenyelik, hanem felfűződhetnek a nyelvre, lábujjakra, azok elhalását okozva, ill. beakadhatnak, ezzel különböző súlyosságú traumát (rándulás, húzódás, ficam, törés) képesek okozni.

Tehát röviden és tömören, a madarak rágcsálási hajlamuk miatt fokozottan ki vannak téve a veszélyeknek, nagyon ügyelnünk kell rájuk, mit rágcsálnak, mert egy apró kis tárgy/növény/fém az életükbe kerülhet. Röptetésnél soha ne legyenek felügyelet nélkül, emellett volierjükbe csak 100%-an biztonságos tárgyakat helyezzünk be!